Te jó ég, elmúlt fél tizenegy. Pontosan harminchét perccel ezelőtt hagytam abba a dolgozást, amit pontosan délután egy óra előtt öt perccel kezdtem. Mondhatjuk, hogy igen hatékony és igen hosszú munkaidő van mögöttem. Dögfáradt vagyok, mert a roppant fontos és roppant nagy odafigyelést igénylő munkát is jól végeztem a jelek szerint, mert olyan ember ismerte el, akitől nekem ez az elismerés sokat jelent. (és nem Balázs volt, bár tőle is sokat jelent, persze) Ez most egy kicsit felspannolt, és nem is gondolok bele, hogy mennyit dolgoztam ma, és mennyit fogok holnap, mert már délben kezdünk.
Igazából, amíg végigfutottam az utat az öltözőtől a kocsiig, ahol akkor már fél órája vártak rám (gondolom mennyire frankó hangulatban) azon gondolkodtam, hogy milyen "mérges" voltam annak idején Balázsra, hogy sosem tud időben hazajönni, mert mindig van valami, amit nem lehet félbehagyni. Egyszerűen nem hittem el, hogy mindig neki kell mindent befejezni, és nem lehet másnak. Na és erre tessék, hamar visszanyalt a fagyi, mert máris olyan helyzetben találtam magam, amikor egyszerűen nem hagyhattam félbe. Azt nem tudom, Balázs mérges volt e rám magában, mert mondani éppenséggel nem mondta. Sőt, szót váltani sem tudtunk, mert neki hajnali három ötvenkor csörög az óra, és megy dolgozni. Ez egy ilyen hét lesz. :(
Azért nem semmi nap volt.. még most fürdés közben szépen lecseng bennem az utolsó visszhangja is, és aztán alszom reggelig. Holnap meg ugyanez..
Előre szólok, a héten nem leszek valami szórakoztató. Vagy majd kiderül..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése