Ez is megvan..

Már most tudom, hogy mi az, ami a legeslegjobban fog hiányozni a Balaton-partról. Sőt, már akkor tudtam, amikor még tegnap este egy röpke bevásárlást abszolváltunk itthon.
A nyugalom, és a derű, ami ott jelen van még a levegőben is. Itt valahogy nyomát sem érzem, pedig mosolygok én szorgosan mindenkire, még ha mondjuk a mosolyom ma estére kissé fáradt lett is. De komolyan... akkor nem is éreztem ennyire, mikor ott voltunk benne, hogy ott mintha egy másik világban lettünk volna. Hazajöttünk, és mint valami Balkán.. Odalent csupa szépség minden, rendezett kertek, tiszta utcák, lassan sétálgató emberek. Még a sorban állás is megy morgás nélkül. Egyetlen egy morgós jelenettel találkoztam a közel két hét alatt, akkor is az egyik üzlet alkalmazottjától (Béééla, tudsz nekem szerezni egy kávét? :D... ) Semmi extra nem volt ott szerintem, ami itt ne lenne, de mégis sokkal több volt, mint itt valaha is lesz. Oké, az emberek zöme pihenni és lazulni megy oda, nyilván nem ott morog a munkahelyére, meg a világra, meg egyáltalán..
De ez nagyon hiányzik. Az összes pozitív energiámat vittem magammal ma reggel, de elég hamar kiszipkázták belőlem, mert elég hamar végighallgattam mindenféle sérelmet, sirámot. Van, ami nem változik. Ez tény. És vannak a menthetetlenek is, akiknek jót egyébként sem lehet.
Én mondjuk úgy döntöttem, nekem van egy csomó szép pillanatom elraktározva (azok a giccses Aranyhidak pl.), és bármikor elő fogom hívni. A látványt is, meg az érzést is.
És az úgy jó lesz nekem.

A munkába visszarázódás meg egy kicsit keményebb, mint gondoltam. De semmi vész, pár nap kell csak..  és újra minden a régi lesz.
Addig meg még mutatok egy mosolygós-napszemüveges-rózsaszín bikinist.. Merthogy ugye vágytam rá, hát meglett. :) A rózsaszín bikini is.