Erről nem volt szó...

De Ti vagytok az okai, akik annyit rimánkodtatok, hogy ne legyen már ilyen meleg, hogy tessék... most aztán már fázhatunk is. De gondolom most nem csak én fázom, hanem mindenki... (na jó, én már nem, mert felöltöztem). De amúgy meg nem is volt erről szó még tegnap, hogy ma egész nap szakadni fog az eső, és aztán úgy lehűl a levegő, hogy kelleni fog a hosszú nadrág-kardigán kombináció. Pedig hajnali fél négykor még pólóban-rövidnadrágban indult Patrik a Tátrába, és én is épp csak borzongtam a hajnali derengésben.
Szóval.... kedves mindenki, ha már végre kiszellőztettétek a lakást, meg minden, akkor nem lehetne, hogy nyáron nyár legyen? Tudjátok, olyan, amikor az ember ellustul a melegtől, és nem is éhes, mert csak arra vágyik, hogy valami jó jeges innivalót igyon. Amikor jól esik a meztelen talpadnak a hideg kövön mászkálás, meg jól esik a hideg zuhany is. Tudjátok, az a fajta nyár, amikor kiteregetsz, és egy óra múlva már szárazon leszedsz mindent, és csupa napsütés illata van mindennek.
Én télen még csak-csak elviselem a fázást, ősszel és tavasszal az egész napos esőket, na de ilyenkor is? Kérek mindenkit, vonja vissza az összes esőtáncos-hűsítő fuvallatos kívánságát...

És még elmesélem, hogy fejlődőképes vagyok gyerek elengedés terén. Mert csak öt percet aggódtam azon, hogy vajon mit felejtettünk el elrakni Patriknak, aztán rájöttem, hogy már úgy is mindegy. Nem rágtam a szájába külön minden tudnivalót, gondoltam, úgyis tudja. (azt azért elmondtam, mint kötelező elmondanivalót, hogy nagyon vigyázzon magára) Sőt, én még azzal is kiegyeztem volna, ha csak napi egy sms-ben értesülünk arról, hogy jól van, de ez már az első este megdőlt, amikor kaptam egy olyan sms-t, hogy "Hívj fel most. (nincs baj)." Tényleg nem volt baj, csak el akarta mesélni, milyen volt az első nap. Rommá áztak a nyolc órás   (?!) túrán, de tök jó volt, a leves nem ízlett, de a második finom volt, maradt két szendvicse abból, amit én pakoltam neki, de meghagyja holnapra, hátha szükség lesz rá (szalámis), elfáradt, de nagyon szép minden. És azzal búcsúzott, hogy akkor holnap is hívjam ilyenkor... Úgyhogy megállapíthatom, hogy a maga flegma módján azért mégiscsak az énfiam... :)
Egyébként meg, azok után, hogy egész héten rommá püfölték egymást a fiúk, és el sem bírják viselni egymást, ha huzamosabb ideig egy helyiségben kell lenni a másikkal, az itthon maradt két gyerek nem annyira találja a helyét Patrik nélkül, sőt, Erik kicsit könnyezve mondta este, hogy "Hiányzik a Patrik, miért kellett elmenie?" Hát majd erre fogok gondolni, amikor hétvégén visszaáll az eredeti felállás, és tuti, hogy megint csak szekálás, és verekedés lesz. :)