Az idei Dal

Több szempontból is más, mint a tavalyi. Az idén nem volt az a kezdettől szeretős nekem, mint tavaly. De mégis jó volt, mert amit néztünk, azt ketten néztük Patrikkal. Akiről így egészen érdekes dolgokat is megtudtam. Nem csak azt, hogy egy az egyben fordítja az angol dalszöveget magyarra, (amiért csak bámulom, komolyan) hanem hogy milyen érdekes ízlése van. Elárulom, Ő a New Level Empire-nek, és a Honeybeast-nek drukkolt. A New Level Empire zeneileg áll közel hozzá, a Honeybeast pedig a nyelvtannáci (ezt ő mondta magáról) énje miatt állt közel hozzá. Legfőképp a refrén tetszett neki: "Te vagy a legnagyobb hős a világon, Én a királynőd és Te a királyom, Hova is rejtsem a szívem előled, Nehogy a végén majd összetörjed".
Aztán ők sajnos egyikőjük sem jutott be az első négybe. Ahogy az én egyik favoritom, Pál Dénes is lemaradt. Maradt Bogi, aki nekem a szívem csücske volt, neki pedig szimpatikus volt, hogy "16 évesen így kiállt, és ilyen jó kiejtése van angolból". Mert amúgy András és Viktor éneke csak ezért tetszett neki, merthogy ők akcentus nélkül tudnak angolul énekelni (naja, könnyen vannak).
Még menet közben megbeszéltünk egy csomó mindent, jobban mondva, ő beszélt, én meg hol okosan csak bólogattam, hol ámulva néztem őt, hol pedig az jutott eszembe, hogy de jó, hogy ilyen kis korkülönbség van köztünk. :) Még egy csomó időm van élvezni, hogy ilyen intelligens fiam van, akit ennyi minden érdekel. :) (csak győzzem majd érdeklődve hallgatni mindig)
Szóval, summa summárum mindketten küldtünk Bogira egy pár sms-t, hogy támogassuk, és hogy ne mondhassuk később, hogy meg sem próbáltuk. :) Sajnos nem ő megy, hanem András. Igen, tudom, Andrásnak fantasztikus hangja van, és éppenséggel meg is érdemli bőven, hogy ő menjen, mégis valahogy nekem maradt egy kis keserű szájízem, amiért egy ilyen (bocsánat ezért) tucatzenével megyünk. Azt gondolom, Alex tavaly azért volt olyan népszerű, mert egyedi és különleges volt. Ami az idén az én érzésem szerint Bogiban volt meg. (meg még esetleg a Honeybeastben is)
Ennek ellenére természetesen drukkolok Andrásnak, szeretném, ha jó eredményt érne el.
És mindenképpen különleges lesz nekem ez a Dal 2014 amiatt, amiket megéltem a fiammal a műsor kapcsán.

Amilyen pofa vágsz....

Hát ez esetben én jártam a legrosszabbul. És már akkor azt is tudom, hogy kitől örökölte Patrik a hülyepofátvágokmertfényképeznek abberrációját. Minden bizonnyal tőlem. Pedig én alapvetően még szeretem is, ha fotó készül rólam, ámbár sosem azt adja vissza az elkészült fotó, amit én gondolok magamról. Lehet, hogy túl sokat képzelek magamról? O.o Na majd ezen elgondolkodom még.
A fotókhoz még annyit, a saját mentségemre, hogy anyám volt a fotós, és hát én meg tőle örököltem a fotóstehetségemet, amiről meg már sokszor bebizonyosodott, hogy milyen. :D
Ezzel a három fotóval akkor befejezem a Patrik táncolása körüli éljenzést és örömködést, már csak azért is, mert amúgy is tényleg véget ért az egész, és holnaptól újra a munkás hétköznapok várnak. (és már csak kettőt kell aludni addig, amíg majd lehull a lepel :P)

Anya-Fia tánc

Tánc után.. a ki tud hülyébb fejet vágni verseny indulói...

A jóképű Férjem mellett :)

Röviden

Ez az idei farsang minden eddiginél szebb és emlékezetesebb, de ennek megfelelően roppant fárasztó is. Bármelyik pillanatban tudnék aludni, már amikor nem épp a fiamat csodálom, vagy sütit sütök, vagy valakiért elmegyünk, elvisszük, meg ilyenek. :)
Nagy szerencse, hogy szabadságon vagyok, mert dolgozni menni biztos nem lenne időm. :)

Na de azért hoztam amit ígértem... :) Egy szavatok nem lehet rám.

:)

Kedves Fiam!
Épp abban a korban vagy, amikor csak kiröhögnél, ha ezt elmesélném Neked, úgyhogy inkább csak leírom, és majd valamikor egyszer elolvashatod, amikor már kicsit kevésbé leszel kamasz. :)
Ma elkísértelek a főpróbádra. Még az utolsó pillanatban is vacilláltam, mert láttam rajtad, és hát ki is mondtad, hogy nem örülsz neki. Azt akartad, hogy csak "élesben" lássalak, de a határozott tanári kéréssel, miszerint ma mindenkihez menni kell szülőnek, Te sem tudtál vitába szállni, így megadtad magad. Valószínűleg nem történt volna amúgy semmi, ha mégsem mentem volna el, de ezt már csak utólag okoskodva tudom mondani.
De egyébként jól tettem, hogy elmentem. Nekem mindenképpen. Amikor először megláttalak a frakkban, nem nagyon tudtam mit is érzek. Mert ott álltál, mint egy felnőtt férfi. Aki mégis az én fiam. És láttam a zavart az arcodon (ahogy mindenkién), mert Te is érezted, hogy ebben a ruhában most valahogy olyan más lettél. Olyan, aki már nem gyerek.
Aztán láttalak táncolni. Én azt gondolom, elfogult anyai szívem minden szigorával is, hogy sokkal ügyesebb vagy, mint Te azt gondolod magadról. Az azért látszik, hogy mennyire nem a szíved csücske az egész, és ettől a látványtól és érzéstől vagyok én most annyira meghatódva, hogy nem bírom elmondani. Mert tudom, minden flegmaságod mellett azért Te még mindig az az érző lelkű ember vagy, aki mindig is voltál, és tudom, most is csak az én kedvemért táncolsz. Tudom, hogy miattam nem hagytad abba, pedig megbeszéltük, hogy elfogadom a döntésedet, ha mégis így döntesz. Fájt volna, de elfogadtam volna valóban. (azért jobb, hogy nem kellett)
Köszönöm. <3 p="">

Az arckifejezés a fotózás tényének szól. :)

Holnaptól..

Na, semmi fogadalom nem következik, bárki bármit gondolt is. Pusztán csak elmesélem, hogy holnaptól körülbelül vasárnap délig még ennyire sem leszek beszámítható, mint eddig. Ugyan nem nagyon sikerült pihennem ebben a két napban, mert mindig volt valami zsizsegnivaló, vagy épp tennivaló, de már mindegy is, nem valószínű, hogy bepótolom, és gyaníthatóan ugyanolyan fáradtan megyek majd egy hét szabi után újra dolgozni, mint ahogy eljöttem, de sebaj. :)
Holnaptól beindul a farsang-dömping nálunk. Roland kezdi, aztán csütörtökön Erik folytatja. Patrik lesz az, aki a legaktívabb résztvevője lesz az egésznek, mert ő aztán minden nap nagyon komolyan kiveszi a részét az egészből. Mert ő a nyolcadikos, aki igazán rendes gyerek, mert végül mégis táncol, nem adta fel a próbákat. Holnap este már a ruhás főpróba lesz, először lesz rajta frakk életében (és gyaníthatóan ez után a pár nap után nem is lesz soha többé). Keringőzni fognak, két párja is van, ami azt jelenti, hogy táncol majd csütörtökön is, pénteken is, és szombaton is Csütörtökön háromkor és hatkor, pénteken háromkor és hatkor, és szombaton este hétkor. Én hessegetem még a gondolatát is, hogy mennyire meg fogok hatódni, pedig így lesz.. és erre nagyon jó lesz az a holnapi főpróba, hogy majd ott túleshetek az első meghatottságon. :)
Csak szóltam, hogy ha hülyeségeket beszélek, vagy ilyesmi, akkor az azért lesz, mert majd nem mindig leszek képben, hogy épp melyik gyerekemmel és milyen rendezvényen vagyok. :) (és igen, várhatóan hozok majd fotót.. és reményeim szerint videót is valamikor)

A helyzet fokozódik

Elsőszülöttünk körül forog a világ hónapok óta. Ő ezt akkor is így érezné, ha amúgy nem így lenne, de hát az a helyzet, hogy így van tényleg.
Nincs mit tenni, mert ezt hozta magával az élet, meg hogy telik az idő, és ő éppen most nyolcadik osztályos, és ilyenkor egy csomó minden történik az emberrel. Készült a felvételire, egyedül, de teljesen komolyan véve az egészet, leginkább önmagát. Már egyszer írtam, hogy mennyire meglepett akkor is ezzel a céltudatossággal, amivel készült rá, de ezen még azóta is sokszor elmerengtem, és elkönyveltem az abszolút jó tulajdonságai közé. Ha ez így marad, roppant sikeres ember lesz belőle. És kívánom neki hogy így legyen. :) (meg majd támogatom is, amikor és amiben tudom)
Aztán meg is írta a felvételit, de egy pillanatra sem csitul benne ez az egész továbbtanulásos móka. Folyton számolgatta, hogy mennyi pontja lesz majd, és agyalt, hogy elég lesz e.
Közben készülnek a karneválra, amikor majd az én fiam is az én kedvemért keringőzni fog. Megtiltotta, hogy megnézzem a ruhás főpróbán jövő héten, mert most már bírjam ki. Egyébként meggyőződése, hogy béna lesz. :) Ami lehet, hogy igaz lesz, de én akkor sem ismerném el, ha így lenne majd. :)
Vannak szócsatáink, de őszintén szólva szerencsések vagyunk, mert leginkább azzal idegesít csak bennünket, hogy "mindent tud". Hülyén hangzik, de tényleg. Mindenhez van hozzáfűznivalója, minden témának utána jár, és bámulatos módon mindenféle információt eltárol. Unalmában a wikipédiát olvasgatja a telefonján. Vagy történelemkönyvet. Oda-vissza. Igen. A tankönyvet is. Többször már. Szóval, ilyen kis információéhes őrült Ő, ami néha engem is az őrületbe kerget. És nem azért, mert többet tud, mint én. Néha mondjuk azzal azért kivágja nálam a biztosítékot, hogy angolul beszél hozzám, mikor tudja, hogy nem értem. (persze, ezért csinálja)
Na és akkor a helyzet ma csúcsosodott. Mert megérkeztek a pontszámok. A felvételi pontszámai. Amivel ő egy hangyányit elégedetlen, mi pedig rém büszkék vagyunk rá. Matek 32 pont, Magyar 47. Azoknak, akiknek ez semmit nem mond, azért elmondom, hogy 50 pontot lehet elérni. A mateknál még előfordulhat, hogy változik a pontszám, mert volt egy kis gikszer akkor, amikor írták, de az sem baj, ha nem változik. Ez egy jó eredmény, az osztályában matekból benne van az első négy legjobb-ban, magyarból a második legjobbat írta. Ez csak azért szívmelengető, mert Ő egy csomó mindenért kárpótolta most magát ezzel a sikerrel.
Én, illetve mi csak simán büszkék vagyunk rá.
Még asszisztálunk tovább neki a mostani világ közepe érzésben. Mert most tényleg nagyon fontos ez neki. Még csak most kezdődik minden igazán.

És mindenféle jó tanács ellenére nem javasoltunk neki erősebb gimnáziumot az általa választottnál. Lehet, hogy bőven benne van az is, hogy egy olyan helyen helyt álljon, de azt gondolom, fontosabb talán, hogy Ő választotta, hogy Ő szeretné ezt. De tisztában van azzal a lehetőséggel is, hogy bármikor meggondolhatja magát. Most is, később is. Mert erről is szól a szülőség. Mellette állni, támogatni, vele menni, és hagyni felnőni. Nem könnyű, és talán minden idők legnehezebb évei várnak ránk (bár vele kapcsolatban roppant optimista vagyok), de sosem volt az, és mégis mindig olyan egyszerű volt minden.:)

Félévi bizonyítványok

Patrik:

Magatartás: példás
Szorgalom: példás
Magyar nyelv: 5
Irodalom: 5
Történelem: 5d
Angol nyelv: 5
Matematika: 4
Informatika:5
Fizika: 4
Biológia:4
Kémia: 4
Földünk és környezetünk: 5
Ének-zene: 4
Rajz: 4
Technika: 4
Testnevelés:4

Erik:

Magatartás: jó
Szorgalom: jó
Magyar nyelv: 4
Irodalom: 4
Történelem: 4
Hittan: 4
Angol nyelv: 3
Matematika: 4
Informatika: 4
Természetismeret: 3
Ének-zene: 5
Rajz: 3
Technika: 5
Testnevelés: 3
Fakultáció: részt vett
Tánc és dráma: 5


Roland (az utolsó szöveges)

Magatartás: Társaival barátságos, együttműködő, gyakran kerül konfliktusba, segítőkész. Közösségében aktív, kezdeményező, konfliktust okozó. Felnőttekhez udvarias, tisztelettudó, közvetlen. (4)
Szorgalom: Munkáját önállóan végzi. Probléma esetén segítséget kér. A közösségi munkát öltetekkel segíti. Tanulmányi feladatainak teljesítése pontos, hiánytalan. Tanítási órákon figyel, a többiekkel együtt halad. (5)
Magyar nyelv és irodalom
Beszéd: Szókincse gazdag. Szóbeli kifejezőkészsége kiváló. Összefüggő beszédre önállóan képes. Az sz-z-c tünetmentessé vált.
Olvasás: Olvasás iránti érdeklődése élénk. Felkészülés után 5-6 mondatos szöveget hangosan hibátlanul, jól hallhatóan, érthetően, élőbeszéd közeli tempóban, írásjelek figyelembevételével olvassa. Az olvasott szöveg tartalmát pontosan tudja felidézni. Az olvasott szöveghez kapcsolódó feladatokat írásban egyedül oldja meg. Írás: Vonalvezetése, írásmozgása biztos. Füzetvezetése áttekinthető. Betűalakítása, betűkapcsolása szabálytalan. Írásának tempója lendületes. Helyesírása kiváló.
Matematika
Számfogalma a százas számkörben kialakult, biztos. A mennyiségekkel kapcsolatos feladatok (mérés, összehasonlítás, mértékváltás) elvégzése hibátlan. A négy alapműveletet önállóan tudja elvégezni. Az összetett szám- és szöveges feladatokat eszköz nélkül, hibátlanul, önállóan oldja meg. Fejszámolásban gyors, pontos.
Környezetismeret
Az élő és élettelen környezettel kapcsolatos tájékozottsága kiváló. Megfigyelései pontosak. Az összefüggések felismerésében önálló. A gyalogos közlekedés elmei szabályait ismeri.
Ének-zene:
Ritmikai készsége megfelelő. Zenei hallása fejlődő. A közös éneklésben, dalos játékokban szívesen vesz részt.
Rajz és vizuális kultúra
A vizuális kultúra körébe tartozó alkotótevékenységek iránti érdeklődése mérsékelt. Munkáját ötletszerűség jellemzi. Színhasználata változatos. Fantáziája, kifejezésmódja színes.
Technika és életvitel
Anyag-és eszközismerete megfelelő. Az eszközökkel és az anyagokkal biztonságosan bánik. Munkái pontosak. Kézügyessége jó, korának megfelelő.
Testnevelés:
Az órákon, foglalkozásokon aktív. Erőnléte, állóképessége korának megfelelő. A szabályokat csak utasításra tartja be. Mozgása összerendezetlen (néha)

Megjegyzések: A félévi követelményeknek kiválóan megfelelt. (kitűnő)
A magyar tantárgyból dicséretes teljesítményt nyújtott.

Büszkék vagyunk rájuk. :) (bár.. mindenkinek van tennivalója a második félévben)

Címszavakban

Akarom mondani képekben, mivel én ilyen vagyok épp:

De örömmel jelentem, hogy minden

-ben van. 

Patrik megbírkózott a felvételivel, elmondása szerint a 

nem sikerült olyan jól. 

Egy feladatot nem tudott. (amúgy ezen magamban elcsodálkoztam, de mondjuk én nem szólok... én lehet, hogy hozzá sem tudtam volna kezdeni. 

De a 

 jó lett.

Szerinte ez nagyon könnyű volt, és csak egy-két pontot fog veszíteni. Meglátjuk. 

Én most kezdek 

-ni érte, amikor már túl vagyunk rajta. :D

De azért hiszek benne, hogy gond nélkül bejut majd a kiszemelt gimnáziumba. :)

mindenkinek, aki ma gondolt ránk. :)

Képek forrása: google

A két nagyról

Sosem gondoltam volna éppen Patrikról, hogy majd ennyire izgul a felvételi miatt, mint amennyire teszi ezt, de így van. Azt sem gondoltam volna sosem, hogy majd ennyire készül rá, mint amennyire teszi ezt. De így van, és én csak esek egyik ámulatból a másikba, miközben zajlanak az események, és az én elsőszülött fiam teszi a dolgát ezügyben. Elég határozott elképzelései voltak arról, hova akar menni, így aztán a jelentkezési lapon is egyedül írta be a sorrendet, amit mi majdnem csak aláírtunk. Azért csak majdnem, mert egy sorrendi változtatást kértünk tőle, amit ő szó nélkül meg is tett. (aztán, ha szükséges lesz, majd élünk még ezzel a jogunkkal)
Én roppant optimistán tekintek erre az egészre, és úgy állok hozzá, hogy ugyan kit vennének fel ebbe a humán gimnáziumba, ha nem az én fiamat, aki múlt héten írt egy 38 pontos normál felvételi tesztet, és egy 44 pontos tehetséggondozósat is. Azért még egy kicsit aggódik, de most épp leginkább a matekon. Mert abból csak a gyakorlók voltak meg, tesztfelvételit nem írtak (helyette vizsgáztak egyet).
Teljes erővel erre koncentrál, és megértem, hogy nem érdekli most a technika négyes, meg a fizika négyes (ami ugye azért nem lett ötös, mert nem élt a javítási lehetőséggel... ami amúgy négy esszé lett volna megadott témakörökben). Meglep a tény, hogy minden feszültségét úgy vezet le, hogy tőle roppant szokatlan módon órákat képes beszélni az iskoláról, az ott elhangzottakról, arról, hogy ki kinek mit mondott, ki hova jelentkezik, és ilyenek. Ezt sem gondoltam volna soha. Úgy gondoltam, belőle majd harapófogóval kell kihúzni minden információt. De nem... inkább az ellenkezője következett be. Amit nem bánok egyébként, még akkor sem, ha az én szita agyamból némelyik információ úgy hullik ki, mintha csak lyuk lenne ott. De nem gáz, mert elmondja többször is. :)
És ennek egyébként Erik kicsit az "elszenvedője" most. Mert sehogy sem fér az ember fejébe, hogy van itt egy ilyen agilis, motivált, és tanulni akaró báty, akkor hogyan lehet az, hogy az öccse meg ennyire az ellenkezője? Főleg mivel annyira irigyli a bátyját. De lehet, hogy pont ezért. Néha nagyon sajnálom Eriket, mert nagyon magas a mérce előtte, még úgy is, ha a mércétől mi el tudunk tekinteni (nem mindig sikerül). Érzem, és értem, hogy ő meg azért olyan, amilyen, mert Patrik az ilyesmire nem alkalmas. A macsó ebben a családban Erik. A bevállalós is Erik. Az átverős is Erik. És érzem a szívem mélyén, hogy ő erre büszke, hogy ebben különbözik, és épp ezért nem érti, hogy nekünk mi bajunk van vele. És egyébként meg annyira szeretem érte, hogy ilyen kis hülye, hogy néha azon kapom magam, drukkolok, hogy legközelebb úgy sikerüljön átvágnia, hogy rendesen. :) Ne bukjon már le csórikám, mert annak mindig büntetés a vége, és azt ugyan tölti zokszó nélkül, de én már néha sajnálom. :) (de csak magamban)

Utolsó előtti szabadságos nap

De voltaképpen az utolsó az idén, mert a tényleges utolsó az éppen Szenteste napján lesz, amikor hivatalosan délutános lennék, de aznap már ilyen szak nem lesz. :)
Nem mondhatom, hogy lábat lógatva töltöttem ezt a mai napot, de azt sem mondhatom el, hogy minden megvan, amit akartam, hogy meglegyen. Van, ami nincs meg. Mondjuk nehéz is lett volna beszerezni,mert még fogalmam sincs róla, hogy mi lesz a valami. De lesz, az azért tuti.
Reggel az okmányirodában kezdtünk, mert múlt héten egy hőhullám-lökettel kísérve szembesültem vele (ijedtemben leizzadtam), hogy Patriknak lejárt a személyi igazolványa. Röhögjetek nyugodtan hangosan, de most, decemberben sikerült felfognom, hogy ez a gyerek elmúlt 14 éves. Abban a pillanatban, ahogy felfogtam, máris eszembe jutott, hogy te jó ég, lejárt a személyije is. Villámgyors internetes időpontfoglalást követett el Balázs, és ma reggel már mehettünk is intézni.
Ezek után ő elment a suliba, mi meg elindultunk vásárolni. Már megint. Céltudatosan mentünk valamiért, amit persze nem kaptunk. Így aztán rendesen elvesztettük a kedvünket is az egésztől, de én morogtam, mint a bolhás kutya, hogy bezzeg már megint nem veszünk semmit, mire Balázs előkapta az összes éppen fellelhető kreativitását, hogy felrázzon a dühöngő állapotomból, és elvitt a Burger Kingbe ebédelni. Kb. ezer éve nem voltunk kettesben enni sehol, így már ez a tény is igazi csúcsérzés volt. A whopperről meg ne is ejtsünk szót. Sőt.. az utána következő belga gofriról se... ami csokiöntettel, és tejszínhabbal... nyamm..
A dühöngő állapotom elmúlt, így aztán még mentünk tovább. A sokféle vásárolnivalóból egyet sikerült megvenni, ami némi megnyugvással töltött el, mert legalább egy már van. :)
Jobb híján hazajöttünk, további ötletek híján.
Hogy aztán itthon kutyakakát takarítsak, majd majdnem ottfelejtsük a gyereket az iskolában. :D
De még mindig nem volt vége a mai vásárlókörútnak, mert a legnagyobbnak kellett ruhákat venni (a fa alatt lesz, de nélküle már nem lehet), röpke fél óra alatt abszolváltuk a dolgot. Itt kell megjegyeznem, hogy minden képzeletet felülmúlóan együttműködő volt. :)
És ha azt gondolnátok,ez már épp elég volt a mai napra, hát elárulom, még nem... Mert még várt ránk egy decathlonos kör. Ahova Erik jött velünk. Ott megvettük, amit akartunk, meg még olyat is, ami nem volt betervezve, így újabb pipa került egy-két pont mellé a listán. De elárulom, még egy kicsit több a pipa nélküli, mint ami már jelölve van. De ami késik nem múlik.
Fogalmam sincs, hogy mikor lesz meg, de meglesz, az tuti. Addig még dolgozom egy keveset.. aztán hátha közben megszáll az ihlet.

Listák

Ahogy ígértem, ma elmesélem, mik kerültek az idén a listákra. Csak és kizárólag a két kisebb gyártott ilyet, de ők azért tudnak kérni.. :)
Roland:
Bycicle kártyacsomag
Távirányítós autó
Kamera
Playdooh

A kártyacsomagra a trükkjeihez van szükség, Dynamo is ilyennel nyomja. :) Roland pedig arra készül, hogy Dynamo méltó utódja legyen. Amire egyébként akár minden esélye meg is van, ha ez a bűvészkedés megmarad ekkora szenvedélynek még sokáig. Mert egyébként bámulatos kézügyessége van hozzá, a kártyalapot pl. úgy tünteti el, hogy a szánk is tátva marad. A kamerára is ezért van szükség, hogy felvehesse a trükkjeit. Azon csodálkozom, hogy nem kért karaoke szettet is, mert az a másik szenvedély... (de szerintem ezt elfelejtette felírni)

Erik:
Telefon
Távirányítós autó
Razer Kraken füles
Auna MIC-900 B black mikrofon
Fényképező gép vagy telefon
FTC sál
FTC évkönyv (2012/2013)
FTC falinaptár
iskolatáska
cipő

Hát Ő nem egy szerény gyerek, az látszik. Gondolom úgy volt vele, ha már lista, legyen az tisztességes lista. A füles elnevezés fejhallgatóra utal. A többi meg magárt beszél. Egyébként nem rossz kívánságok ezek, olyan nagyfiúsodósak, de még azért megmaradt kisfiúnak, aki távirányítós autóra is vágyik. Egyébként ő is videózni vágyna, csak ő valami játékot venne fel vele, nem bűvésztrükköket.

Ehhez képest Patriké ugye teljesen üres. Csak az a könyv lenne rajta, ha elárulta volna már végre a címét.

Hogy mi valósul meg ezekből? A kártyacsomag biztosan. (még ha nem is tutira ez a "márka"). A többiből meg majd válogatunk..

Hülye világ

Igazából arra gondoltam, hogy az elég nagy paradox, hogy örökké bűntudatot érzek valamiért, amire nem volt időm, nem tudtam megcsinálni, vagy csak simán nem volt már hozzá sem kedvem, sem energiám, miközben úgy egyébként meg valahol a lelkem mélyén "kikérem magamnak", hogy az alapján minősítsen bárki is, hogy mi az, amit megcsinálok, elintézek, meg ilyesmi.
Azt meg nem is értem, hogy amikor elhangzik a központi felvételire való jelentkezési lap kitöltésekor, hogy még több és még több felvételi feladatsort csináljon meg a gyerek, akkor mindenki bőszen bólogat rajtam kívül (na jó, volt még egy-két ilyen elvetemült, mint én), hogy persze, még töltünk le. Oké, időm sincs arra, hogy ezzel nyúzzam, meg nem is találkozunk annyit hét közben, hogy nyúzni tudjam vele, de úgy őszintén... még hányféle feladatot kéne a nyakába sóznom? Négy előtt csak egyszer ér haza a héten, és olyankor áll neki a kötelező feladatainak. Amivel végez, amikor végez.. addigra éppen tele a hócipője mindenkivel (meg amúgy is ebben a korban van), és akkor még vegyen elő egy baromira unalmas feladatsort, és gyakoroljon napestig? Na ne... Ezt csinálják a felvételi előkészítőn, sőt.. már tavaly is ilyeneket csináltak. Nem várunk tőle csodát, én legalábbis tisztában vagyok vele, hogy azok a feladatsorok timbuktu gyerekeknek készültek, lehetőleg úgy, hogy 90 %-osan se lehessen megírni, mert vagy idő nincs rá, vagy annyira kacifántos, hogy tutira elrontja a nagy igyekezetben.
De látva a nagy igyekvőket megint, akik egymást túllicitálva jelentkeznek a jobb és még jobb nevű, erős, és még erősebb gimnáziumokba, ezerféle tagozattal.. a megszokás miatt kicsit összébb húztam magam, merthogy nincs ilyen ambíciónk. Azt szeretném csak, hogy sikerüljön neki az, ahova a legjobban szeretne menni, és aztán a következő négy év alatt majd akadjon rá valami őt érdeklő területre, ahol majd végigdolgozhatja az életét. (legjobb lenne, ha nem kéne így tennie, de mivel ez az élet rendje, vele is ez fog történni)
Most meg leginkább már szeretnék túl lenni a félévi bizonyítványon, hogy egy kicsit lélegzethez jusson már ez a gyerek.. a lelket is kihajtják belőle. Tudom, mindenki csak jót akar vele. Csak épp azt szokás elfelejteni, hogy az, amit valaki jónak hisz, még nem biztos, hogy jó is. Ő meg most gyerek. És soha többet nem lesz az.
Ráadásul ezzel a tempóval húsz év múlva majd Ő is tele lesz bűntudattal, ha nem tudja a maximumot hozni mindenhol.

Heuréka

Nagy szerencse, hogy van egy felelősségteljesebb énem, ami sikerrel szokott felülkerekedni a lustább énemen. Ez esetben meg kifejezetten áldás ez, hogy ez így van. Mert ha nem így lenne, akkor most ez a poszt sem erről szólna. :)
Voltunk ma a nyílt napon. Az iskola már kívülről is szép, főleg, mert olyan ritkán lát az ember új iskolát. Igazán újat, ami épp csak egy éve készült el. Ennek megfelelően modern is, és már a kapun belépni is jó. Belül is hihetetlen felüdülés volt, hogy sem erőltetett vidámságot ránk erőszakoló ilyen-olyan remekművek nem voltak sehol, ráadásul nagy, átlátható és világos terek vannak mindenhol. Így aztán máris két pontot kapott nálam az iskola így, első blikkre reggel nyolc előtt egy kicsivel.
Az igazgató tartott tájékoztatót mindenkinek, aki ott volt, negyed kilenctől. Engem kb. fél kilenc tájban "vett meg", amikor először hangzott el a szájából, hogy "Nem számít semmi, szeretjük majd." Mármint a gyerekeket. Itt hirtelen a képzeletbeli pontjaim összesét neki adtam, és határtalan megkönnyebbüléssel eresztettem le a vállamat is, mert úgy gondoltam, hogy "Na hála az égnek, a lehető legjobb helyen vagyunk".
Az iskola egyébként elég speciális, abban az értelemben, hogy nem állami fenntartású iskola, hanem alapítványi, mégsem kell tandíjat fizetni. Épp a speciálisságukból adódik, hogy "megtehetik", hogy válogatósak legyenek. :) A házirend tekintetében szigor van. Nem tűrik a piercinget, a tetoválást, a kék-zöld-piros-sárga színekben pompázó égnek álló papagáj-frizurát, és a körömlakkot sem. Otthon lehet, bárkinek, bármit, itt nem. Ez nekünk egy cseppet sem okoz majd nehézséget, lévén Patrik egyik ilyennel sem rendelkezik, és nem használ ilyesmit. A másik, ami mindenkire nézve kötelező elvárás, az hittanon való részvétel. Mindenki a felekezetének megfelelő hitoktatásban részesül, de a "kereszteletlenek" számára is kötelező valamit választani. Ők eldönthetik, hova szeretnének, de valahova KELL. Ezzel sincs baj. :)
Az iskola szeptembertől indítja a gimnáziumi szakot, eddig szakiskolaként és szakközépiskolaként működött csak. Lesz humán és lesz reál tárgyakra szakosodott csoport, tíz-tíz fővel. Csak és kizárólag a gimibe jelentkezőknek lesz szóbeli felvételi, és ez majd a pontok húsz százalékot teszi ki. Egyébként ötven lesz a központi felvételi pontszáma, harminc a hozott jegyek, és a maradék meg a szóbeli.
Patrik humán szakra készül. Itt elvárás, hogy legalább négy egész öt tized legyen az átlaga magyarból (nyelvtan és irodalom), történelemből és angolból. Egyébként, ha felveszik angolt és németet is fog tanulni, a "hozott nyelvből" pedig felkészítik a nyelvvizsgára is.
Még megnéztünk egy töri órát is, ami szintén nagyon élvezetes volt, és eljöttünk.
Patrik egészen biztos benne, hogy ide akar jönni. Akár minden szakot is megjelölne, csak hogy biztos legyen a bejutás.
Nekem meg nagy kő zuhant le a vállamról, mert már tudjuk, hova is készül. Már csak az kell, hogy legyünk már túl rajta, és örüljünk, hogy sikerült. :)

Ha én..

... azt most el tudnám mesélni ami a fejemben jár.. De most még nem tudom, mert majd csak akkor lesz értelme elmesélnem, amikor már nem előtte járok az eseményeknek, hanem utána leszek. Addig magamban vagyok még az én kis gondolataimmal... kavarog mindenféle egyébként, csupa érdekes emlék.
Na de ezekkel az érdekes emlékekkel kapcsolatban jutott eszembe, hogy mennyi minden kitörlődött átmenetileg az emlékeim közül. Meg egyszerűen összefolyt, és nem is tudom néha hogy ez vagy az az esemény mikor is volt. Általában segít, hogy úgy azonosítom ezeket, hogy volt e már egyáltalán gyerekünk, vagy hogy hány gyerekünk is volt akkor. :) De még így is menthetetlen némely dolog, mert olyan is van, hogy épp a gyerekeimet keverem... mert bizony, az ő kicsi gyerekkoruk is összefolyt itt-ott, homályos emlékeim vannak csak, és próbálom a felvillanó képekből azonosítani, hogy kiről is volt akkor szó. Ilyenkor döbbenek rá, hogy tényleg mennyire hasonlítanak
Mondjuk erre a hasonlóság-dologra most délután is rácsodálkoztam, amikor Rolandot vártuk az iskola előtt. Aki jött, Erik kinőtt kabátjában, és Patrik arcával. :) Igazi kis időutazás volt hirtelen, mert amúgy ezek az időszakok elég tisztán megvannak. Amikor még Erikre  jó volt pl. ez a kabát, meg amikor Patrik volt második osztályos.
De azt el tudom mesélni, hogy milyen jó érzés, hogy a munkámban egyre biztosabb tudással rendelkezem, már nem állok tanácstalanul egy-egy problémás esetben, és gond nélkül fordulok bárkihez a probléma megoldása miatt, akár írásban, akár szóban. :) Még mindig van, aki megtalál mindig valamivel, és próbál bántani, de egyre kevésbé hagyom. Jókat röhögök rajta magamban, mert tulajdonképpen szánom őt egy kicsit. Nem lehet jó így vetélkedni valakivel, főleg úgy nem, hogy a kiszemelt vetélytárs nem akar sem játszani, sem harcolni. De én kivárom, amíg megunja. Türelmes vagyok, a végtelenségig is, ha kell. Meg különben is, ha mérlegre teszem a munkahelyemmel kapcsolatos jó és rossz dolgokat, nagyon komolyan a jó dolgok vannak többségben. Nem is kicsivel. Így aztán az a kevés rossz bele is fér.. :)

Holnap pedig (vagy holnapután) elmesélem majd mitől volt a katyvasz a fejemben ma.

Woooow

Amikor annak idején Patrikról egészen véletlenül kiderült, hogy szemüvegre van szüksége, ráadásul az utolsó pillanatban derült csak ki, hogy nem csak egészen komoly erősségű szemüvege lesz, de már kezdett tompalátó is lenni, akkor egyúttal arra is berendezkedtünk, hogy ő valószínűleg egész életében szemüveges lesz. :) Igazából nem gondoltuk ezt akkora bajnak, mert a mi családunkban szemüvegesnek lenni egészen természetes állapot. :) És amúgy is, kezdettől fogva szerette, és olyan jól is állt neki mindig, hogy sem ő, sem mi nem éreztük nyűgnek. Jó, hát az ára az néha komoly érvágást jelentett a családi kasszán, na de mindig megoldódott valahogy. :)
Annak idején azt is elmondták, hogy majd amikor már kezdi "kinőni" ezt a dioptriát (öt éves korában került rá a +4, +3,25-ös szemüveg, ami igazából 2,5 másfeles cilinderrel és 1,75 másfeles cilinderrel... a cilinderezés a tompalátás miatt kellett, a kancsalságot volt hivatott megelőzni, ha jól emlékszem), akkor majd már nem lát jól benne. Évekig vártam, hogy mikor lesz már ez.. de aztán, ahogy sikerült mindig egy kicsit még vékonyíttatni a lencsén, meg ahogy nőtt a feje, és már elég normális méretű szemüvegei voltak, amibe könnyedén bele lehetett csiszolni a lencséjét, már nem is éreztem olyan tragikusnak a vastagságát. :) És hát mondom, olyan nagyon jól nézett ki mindig szemüvegben. :)
Na de... mikor már majdnem elfelejtettem azt a sztorit, hogy "ha majd kinövi, panaszkodni fog, hogy nem lát jól a szemüvegben, amikor a közelmúltban ez bekövetkezett. Egyszer azzal állított haza a suliból, hogy képzeljem el, ha a szemüvege fölött (!!!) néz ki, akkor sokkal jobban lát távolra, mint a szemüvegen keresztül. Első körben a tíz körméről kaptam le, hogy mi az hogy a szemüveg fölött? Mikor már öt éves korában is tudta, hogy szigorúan tilos, mert a szemüvegen keresztül kell nézni, nem fölötte, és alatta. Aztán leesett, hogy nahát.. lehet, hogy tényleg így van, és lehet, hogy így, hogy nőtt, talán változik a dioptria is?
Bejelentkeztünk hát a doktornőhöz, aki ötéves kora óta vizsgálja. Ma került sor a vizsgálatra. És láss csodát.. tényleg javult. :) Nem is kicsit. Az egyik szemén másfél dioptriát, a másikon egyet. :) Őrület. :)
Amikor meghallottam, még az az őrült fáradtságom is, amit egész nap éreztem, egy időre elmúlt.. :)
Most már nincs más hátra, mint kiválasztani a megfelelő keretet, és megcsodálni majd, milyen jól néz ki benne újfent.:)

Amúgy meg.. hát.. felnőtt keretek között kell válogatnunk. Nahát. :D

Kedves kisgyerekes anyukák!

Hallgassatok rám.. minden pillanatot élvezzetek, és minden pillanatot használjatok ki, amíg ilyen kicsi. Még az óvodások kicsinek számítanak.. úgyhogy ne siettessétek az időt, ne járassátok őket különórákra, ne akarjátok, hogy a legjobb legyen, simán csak legyen Ő ő, Ti meg Ti. :) Kell ez, mert így alakul ki az ősszeretet után (ami már akkor létrejön, amikor először tudomást szerzünk róla, hogy úton van valaki) egy másik fajta szeretet is, ami majd segít olyankor, amikor szülőként a túlélésre kell játszani.
Egyetlen olyan nap sem volt annyira fárasztó, amikor folyamatosan csak etettem, pelenkáztam, ringattam, öltöztettem, mostam, majd aztán kezdődött az egész elölről, mint az, amikor egy kiszámíthatatlan kamasszal kell együtt élni. Ha nem lettek volna ezek az első évek, amikor olyan szoros egységben léteztünk, amire nincs is szó, bizisten én most utálnám ezt a gyereket, még ha az enyém is. Nem tett amúgy semmi kirívót, sőt.. normális pillanatokban tudom, hogy még a java hátravan, mert a következő kamaszgyerekünk sokkal keményebb dió lesz. De mégis.. a hócipőm tele van vele, hogy
- mindenre van valami válasza
-mindent jobban tud
-vihog
-dühöng
-csapkod
-tisztapattanás
-tiszta izzadtságszagú
-annyit eszik, mint egy ló
-akkora lába van, mint az apjának
-akkor ereje van, hogy megfog és arrébb tesz egy laza mozdulattal (mármint hogy engem ám)
-vagy hozzám se szól, vagy le sem lehet lőni
-a folyamatosan beszélős állapota mindig olyankor jön el, amikor nekem a legkevesebb kedvem sincs végighallgatni a mindenfélét.. Arkhimédésztől Calvin Harrisig. (de neki nem mondom ám ezt)
És akkor még azt nem is mondom, hogy mennyire fárasztó ez úgy, hogy van Ő, meg van egy kisebb és még kevésbé kamaszodó öccse, és egy végtelenül pörgős fajtájú, egyfolytában izgő-mozgó-beszélő-éneklő-táncoló-majomkodó-affektáló-lusta még kisebb öccse.

Szóval... higgyetek nekem.. addig jó, amíg kicsik. És néha, az ilyen napokon arra gondolok, hogy "miért is nem lehet hét napot dolgozni?" :D Na persze ez csak vicc (legalábbis az a rész, hogy inkább dolgoznék folyamatosan) .. imádom őket, még akkor is, amikor felrobbanok tőlük, és ahányan vannak, annyifelé tudnám őket elzavarni. :)

Fura....

Kicsit kifordult nálunk a világ a négy sarkából, mióta elkezdődött az idei tanév. Ó, tudom, persze, nem csak nálunk... de nálunk nem csak úgy szokványosan.
Vannak kellemes fordulatok is, és vannak meglepő, ámde cseppet sem mulatságos fordulatok is.
A meglepő, és cseppet sem mulatságos fordulatot a kiskirályfi hozza. Valahogy- nem is tudom- mintha nem is ő lenne. Az én roppant kedves és roppant barátságos kisfiam valahogy átváltozódik valakivé, aki nem ő egyébként, csak mintha pózolna. Nem sikerült megfejtenem még az egésznek az okát és egyáltalán a miértjét sem, bár tippem van.. életében először valahol egyedül maradt. Nagyon egyedül. Mindig azt gondoltam róla, hogy neki az ilyesmi nem okoz gondot, mert csomó barátja van, gyakorlatilag az egész világ a barátja... de most mégis úgy tűnik, hogy de bizony, ez most fáj.. És ha fáj, és elmondani nem tudja (egészen biztos vagyok benne, hogy ő maga ennek nincs is igazán tudatában), akkor megmutatja másképp, hátha megértjük előbb-utóbb. Érteni már kezdem.. de még nem tudok rá megoldást.. mert egyébként meg nagyon türelempróbáló az, ahogy mutatja.. egyszerűen átmegy valami agyatlan pózerbe, affektál, süketet játszik, és csak hajtja a magáét... meg sem hallgat, meg sem áll, csak akkor, amikor már késő. Akkor meg rendszerint azonnal megbán mindent, és keservesen sír, mert bánatot okozott. A tanulás.. hát.. az eszével továbbra sincs baj, mert ma délután is megoldott egy olyan sudoku feladványt, ami fölött én két hétig is ülhettem volna, de a motiváltsága hagy némi kívánnivalót maga után. Pedig dicsérjük, örülünk, segítünk.. mégis kevésnek tűnik most. De még gondolkodni fogok rajta, hogy is lehetne vele jól csinálni. :)
A kellemes fordulatot Erik hozza. Aki nemhogy szeret felsős lenni, de szabályszerűen kifordult önmagából. :) A török tanárasszisztens egyszerűen lenyűgözi, és minden második szava az volt tegnap, hogy Emru mit csinált, hogy köszönt, mit kérdezett, mit mondott. Aztán ma is meghallgattuk, hogy Emru hogy mondta, hogy jó reggelt, meg megnézhettem a facebookon is ennek az Emrunak a borítóképén az iskolai Európai nyelvek napja alkalmából készült élőképet. És látod, Anya, ez az Emru..  :) Böngészgette a kép alatt az angol nyelvű beszélgetést, jó sok mindent le is tudott fordítani. :) És Emru kérem szépen nem tudja kiolvasni hogy kutya. Mert náluk nincs ty betű. Úgyhogy azt kellett neki mondani helyette, hogy kutja. Amúgy Patrik is roppant érdekesnek találja ezt a fiatalembert, én meg érdeklődve hallgatom őket. (ja, és Emrunak iphone-ja is van)
De ezen túl.. eddig (kopp-kopp) abszolút összeszedetten működik, felírja a leckét, nem felejti el, mit kell vinni másnapra, használja a jegyzetfüzetét.. szól reggel, hogy mikorra várható délután.. ilyenek. :)
És ma... ide kérek egy kis dobpergést..... hazahozta az első hónap magatartás és szorgalom-jegyeit. Magatartás négyes, szorgalom ötös. Na ugye mondtam én? Ugye hogy tud ő így is? Olyan büszke volt rá.. ahogy azonnal a kezembe nyomta az ellenőrzőjét, amikor kijött a suliból, (mentünk értük, hátha esik) én meg őrá, amikor megláttam, hogy majdnem el is sírtam magam. Olyan sokat jelent ez.. sokkal többet egy négyesnél és egy ötösnél.
És hogy Patrik se maradjon ki.. ő eddig olyan, mint mindig. Megbízható, kiszámítható, rendes. :) Minden, ahogy eddig.. mintha nem is kamaszodna. (kopp-kopp) Néha ugyan beszól, de szigorúan csak itthon, de ezt elnézzük neki. :) És miután lecserélődött a telefonja is egy okosabbra az előzőnél, hát éppenséggel a szája is fülig ért ma. :)

Punny

Ha a mai napomról szeretnék írni, akkor egész egyszerűen el tudnám mesélni. Csak feküdtem. Mert másra nemigen futotta az erőmből.. komolyan, mintha nem is tudom mekkora műtéten estem volna át.. semmi erőm, fáj minden porcikám. Már-már hipochondernek is tartottam magam időnként, de akkor is képtelen voltam húsz perc-fél óránál többet nem fekvő helyzetben tölteni.
Már nem is érdekel, lesz e takarítva, vagy mi lesz.. most már csak az, hogy ne így érezzem már magam még négy napig, mert akkor gutaütést kapok.

De azt tegnap elfelejtettem elmesélni, hogy hovatovább úgy járok, hogy felnőtt lesz a fiam. Mert épp tegnap kápráztatott el azzal a tulajdonságával, hogy hát bizony, érvel. Felkészülten, felnőtt módra, ahogy azt kell. (sőt, megkockáztatom, hogy pont azzal a lehengerlő stílussal, ahogy az apja) Jött tegnap az iskolából egy papír.. a karneváli táncról. Mert hát az idén esedékes. Mert nyolcadikos. Őszintén mondom, nem mertem kérni, hogy táncoljon, mert még én magam is pofátlannak éreztem volna magam, mikor Erik tavaly végül kihagyta. De tudta Ő, hogy mit szeretnék, anélkül, hogy mondtam volna.. bár még a szülői értekezlet környékén mondta, hogy "Ne is gondold...." Szóval tegnap jött a papír, a tájékoztatás rész, meg alá kellett írni mára, meg minden... Kirakta, elolvastam, csak a szemem mert kérdezni..
... mire ő simán közölte velem, hogy Elkezdi a próbákat, de ha nagyon sok időt vesz igénybe, vagy nagyon fogja utálni, akkor elfogadom a döntését, hogy kiszáll. Először köpni-nyelni nem tudtam, mert el sem hittem, hogy ez az én fiam, aki itt simán egyezkedik velem, és éppenséggel próbál nekem is örömet szerezni, meg magáért is kiállni, de aztán belementem. Mi mást is tehettem volna?
Most meg, miután én is, meg ő is aláírtuk a papírt, reménykedem benne, hogy végül majd jó bulinak fogja fel, és meghozza számára azt a közösségi áttörést is, amiben én titkom reménykedem még.:) Ha nem, akkor meg majd igyekszem jópofát vágni a döntéséhez.

Tanulságok máról

A mai nap legnagyobb tanulsága, hogy ha fáradt vagy, és minden bajod van, akkor menj fodrászhoz, és mosasd meg vele a hajad, meg vágasd le. Garantált az újjászületés. Még mikor munka után odaértem, fáradt voltam, és minden bajom volt. :) Aztán mire hazaértem, már nem volt semmi bajom (na jó, ez ilyen költői túlzás, de valljuk be, jól hangzik). Majdnem csak nagyobb élmény volt maga a hajmosás, mint az, hogy végre megint eltűnt a hajtömegem fele (ez nem túlzás, tényleg), meg nincs már a nyakamban sem a hajam. Főleg, hogy már reggel fejfájással keltem (azért arra remélem mindenki felfigyelt, hogy reggelnek hívom a fél ötös időpontot), így aztán külön jólesett az a masszírozás. :) Mindenki tudja szerintem miről beszélek, nem is ragozom... de lehet, hogy minden héten el kéne mennem mosatni.. mint régen még nagyanyáink. :)
Amúgy meg a fodrászom is egy szupersztár, mert holnap reggelre volt hozzá időpontom. De holnap reggel én dolgozom. Úgyhogy felhívtam tegnap, hogy lemondjam, és volt olyan rendes, hogy bevállalt ma délutánra. Pedig tegnap még úgy volt, hogy ma éjjelre megy dolgozni. :)

Na és még egy tanulság van mára.. vagy mi... Rolanddal voltunk vásárolni. Volt nála is pénz, mindenáron akart valamit venni magának. Kinézett egy csomag nápolyit, megtalálta a polcsínen az árát, 169 Ft. Megszámolta a pénzét, 135 Ft.
-Anya, adsz hozzá, hogy meg tudjam venni? -kérdezte
-Ha meg tudod mondani, mennyit kell adnom hozzá, akkor adok.
-Hát harmincnégyet.-vágta rá csípőből..
Úgyhogy adtam. És megvette. Egyedül. Előttem fizetett, nagyon büszkén.:)
Én meg már látom, hogy a családi matektanár marad nekünk.. ha csak nyugdíjba nem megy addig (de csak nem). :)
Patriknál beindult a morfondír a továbbtanulásról. Tegnap még elővezette, hogy mivel neki az irodalom és a történelem a két legkedvencebb tantárgya, lehet, hogy írónak kéne lennie. Aztán rájött, hogy azzal nem megy sokra.. Rögtön ezek után következik az informatika, mint kedvenc. Így aztán szívesen lenne informatikus is. Mondjuk gazdasági vonalon, mert enni mindig fognak az emberek(ahogy mindig lesznek bankok, orvosok, és tanárok is). Ma pedig megkérdezte, hogy mit csinál egy környezetvédelmi mérnök.. Hogy ebből mi lesz, ne is kérdezzétek.. de majd csak kiokoskodunk valamit. :)
Na és hogy Erik se maradjon ki.. még mindig szereti ezt a felsős létet. És hajlandó matekszakkörre járni, és önként jelentkezett a magyar tanárhoz is valami hasonlóra. Nem bánom... :) És milyen fura, hogy nála pont fordítva van, most szereti meg, amit eddig annyira utált. :) Lehet, hogy mindig is ez lett volna a kulcs, adni neki szabadságot, és minden másképp lett volna.

Egy kis jel

Egy csomó mindenfélén gondolkodtam ma, és gondoltam, hogy na, ezekből a gondolatokból szoktak a jó kis blogposztok születni.
Aztán elmentem dolgozni. És mire hazajöttem, a gondolataim kicsit másfelé kanyarodtak, és már nem is tűnnek olyan jóknak. Meg még "le sem pörögtem" munka után, még azon kapom magam, hogy vissza-vissza pörgetem magamban, hogy biztos minden megcsináltam e, amire úgy emlékszem, hogy igen. Amúgy nyilván megcsináltam, csak épp előfordul velem az ilyesmi, hogy azon gondolkodom, hogy valóság volt e, vagy csak gondoltam.
Erik ma megint jól érezte magát. Ebben nyilván nagy szerepe van annak a ténynek, hogy megdicsérte az osztályfőnöke, a magyar tanár, a matek tanár, és az informatika tanár is. Ebben a pillanatban nagyon hálás vagyok nekik, mert ezzel egy akkora adag önbizalmat adtak neki, amit én nem biztos, hogy tudtam volna. :) A végén még majd szívesen fog tanulni. :)
Patrik is mesélt, neki van egy olyan tanára, aki teljesen pályakezdő. Élete első óráját tartotta nekik ma. :) De azt mondta, jó volt, és ők is rendesek voltak, mert megtisztelték az első óráját azzal, hogy figyeltek rá. :)

Amúgy meg azt álmodtam, hogy csütörtök van, és elég hülyén éreztem magam reggel, mikor szembesültem azzal, hogy csak álom volt.. mert amúgy kedd van a javából. :)