Hosszabbítás közbeni rövidke

Az előző két nap nem volt a szívem csücske, mert mindkét nap dolgoztam nyitástól zárásig. De az lebegett végig a szemem előtt, hogy majd amikor kedden délután bezárom magam mögött az ajtót, akkor ezzel a hetet is lezárom. Mert ma és holnap "lecsúszom" az előző két napi túlórámat, pénteken meg egy nap szabin leszek. Bírnám ezeket a két napos munkaheteket, bevallom. :D
Ma egyébként tényleg igazán szabadnapos voltam. Ugyan keltünk reggel időben, még én is, ami azért nagy dolog tőlem, de élvezzünk ki minél többet a szabadnapokból, így nem is volt ez annyira nehéz dolog. De azon kívül, hogy lángost sütöttünk, meg elmosogattam és felmostam, a világon semmit nem csináltam. Hiába van majdnem tele a szennyestartó, nem mostam. És ha nem mostam, nem is kellett sem teregetnem, sem ruhát pakolnom. Helyette filmet néztünk, kutyáztunk, meg ültünk és lógattuk a lábunkat. De jó is volt.
Most mondanám, hogy de majd holnap belehúzok, és végre elpakolom az iskolás cuccokat, meg ezt-azt, amivel épp az ilyen napokra vártam, de szerintem nem lesz kedvem hozzá. Kedv nélkül meg nem fogok nekiállni, mert eddig is megvárt, gondolom ezután is így lesz ez. Ráadásul a csukott szekrényajtó mögött ki látja, hogy a szekrényen belül mekkora kupi van? Ugye hogy senki?

Na, és még elmesélem azt is, miközben fél szemmel a spanyol-portugál elődöntőt nézem (és nagyon drukkolok, hogy most akkor már a hosszabbításban a portugálok végre rúgjanak gólt... bocs, Timi), hogy eddig csak úgy ólálkodott körülöttem a zöld szemű, de most aztán villámokat is szórhat, mert igazán komoly vetélytársam akadt. Olyan csábosan méregeti a férjemet, hogy csak lesek.. keresi az alkalmat, hogy a közelébe kerülhessen, olyan áhítattal tudja mondani, hogy Balázs, ahogy nekem nem sikerült soha. És Balázs mit szól mindehhez? Hát... kezdi levenni a lábáról őt is. Én meg össze kell, hogy kapjam magam, ha nem akarom, hogy egy három éves kis pösze, copfos Dorka lecsapja a kezemről. :)

Ennyi mára.. mert muszáj a focimeccsre koncentrálnom... :D