Egy kis hétfő

Turbógyorsasággal kellett kezdenünk a hetet. Én jó korán kezdtem a napot, hajnali egytől pontosan óránként keltem, pedig megittam azt a borzalmasan keserű injekció-duót is. Mondjuk hatkor elég nehezemre esett kelni, nem is sikerült, csak negyed hétkor, pedig tudtam, hogy hétre már a fogorvosnál akarok lenni. Akarok? Kell. Mindegy, hála az előrelátásomnak, minden elő volt készítve, csak bedobáltunk mindent a táskákba, megcsináltam két szendvicset a fiúknak, és már indultunk is. Fogorvos bácsinál is igen hétfői hangulat volt, mondhatnám, hogy rémesen morcos volt, de azért visszatette a fogat, úgyhogy nem szólok egy szót sem. Hét óra tízkor már végeztünk is, nagyfiam búsan vette tudomásul, hogy akkor ezek szerint még csak az első óráról késni sem fog. :) Én meg gondoltam egy merészet, és megvártam a háziorvosomat. Nyolctól rendelt, gondoltam, vígan végzek kilencig, és akkor dolgozni is megyek, meg orvosnál is voltam. Hát nyolc helyett nyolc húszkor ért csak oda, de azért én nem adtam fel. Lényeg a lényeg, egy kicsit késtem a munkából, de kaptam egy nagy adag gyógyszert, fortedolt fájdalomcsillapítónak, no-spa fortét görcsoldónak, és rowatinexet kőoldásra, (amiben ugyan nem hisz, de azért bejöhet), meg még egy kúpot extra fájdalomcsillapítónak, ami legalább olyan gyorsan hat, mint az injekció. Ellátott még laborbeutalóval, röntgen beutalóval, és az urológushoz irányított, lehetőleg még ma. Azért hozzá, mert jobban csinálja az ultrahangot. Engem már az is megnyugtatott, hogy van egy szatyor kemikáliám minden eshetőségre, (meg egy olyan háziorvosom, aki maga is többször volt veseköves, így pontosan tudja, milyen fájdalom is ez). Labor holnap, röntgenen voltam ma délután, de nem talált követ. Az urológus nem tudott ma már fogadni, hétig rendelt pedig, de fél hatkor még tizenhárman vártak rá. :( Mindegy, végül is ma csak alig fájt, csütörtökön majd megnéz. Vagy addigra már túl is leszek az egészen... :)
Erik bőröndje megérkezett az iskolába, anyámék jóvoltából, akik leszállították épp a megfelelő időre. :) Holnap reggel indulnak. Lehet nekem beírni egy jó pontot, mert amikor ma este kicsit könnyes szemmel ideállt mellém, hogy "de nekem akkor is hiányzik a házunk, mikor csak iskolában vagyok, szaladok haza... négy napig nagyon fog hiányozni", akkor nem kaptam az alkalmon, és mondtam, hogy halleluja, akkor maradj itthon, hanem mondtam, hogy biztos fura lesz, de olyan jó élmény lesz, hogy később majd szívesen emlékszik rá. Este már jó sokszor elmorfondírozott rajta, hogy "hogy fog ott elaludni",meg hogy "biztos rossz lesz, hogy nem látlak titeket". Remélhetőleg reggel azért majd magával sodorja a határtalan izgalom. Nem mondtam neki egyetlen aggályomat sem, mert nem is tartozik rá. Azt mondtam, jól fogja érezni magát. :)
Roland pedig, ma meghozta a ballagási meghívóját. :) Nagyon közel a búcsú ideje, mindjárt itt a péntek. Ezúttal- bevallom- nem várom.

Ennyi mára. És küldhetitek továbbra is a drukkokat, mert úgy látszik, ez jót tesz. :)