Ha lenne egy lehetőséged időugrásra, a múltba mennél, vagy a jövőbe?
Amikor először láttam a témát Altairnál, egy szóval megválaszoltam magamban rögtön. Illetve két szóban.. nevezetesen egyikbe sem. Na de azóta már gondolkodtam a témán, és végül odajutottam, hogy ha lehetőségem lenne, akkor a jövőbe mennék. Mégpedig egészen pontosan arra a napra, amikor majd meghalok. Nem azért, hogy tudjam előre (főleg, hogy úgy gondolom, ha jövőutaznék, akkor úgy jönnék vissza, hogy amnéziám lenne az ott történtekkel kapcsolatban), hogy mikor lesz, mert az a legkevésbé sem érdekel. Sőt, igen félelmetes lenne, ha tudnám, és mondjuk menne itt a számláló visszafelé, hogy mondjuk még 30 év 10 hónap 8 nap 22 óra 12 perc van hátra ebből az életemből. Tuti úgy gondolnám, hogy "basszus, már csak harminc év? Semmire sem lesz elég" Szóval, a dátum nem érdekel. Azt viszont szeretném biztosan tudni, hogy amikor eljön az én időm a távozásra, akkor mindenki, akinek épp akkor a szívében fontos helyet foglalok, fel lesz erre készülve, és el fog tudni engedni. Szeretném tudni, hogy senkinek nem fogok nagy bánatot, keservet okozni. A saját szememmel lenne jó látni, hogy azok, akik maradnak, ugyan megsiratnak, és emlékeznek rám, de senkiben nem maradt tüske semmivel kapcsolatban, mindenkivel meg tudtam beszélni minden megbeszélnivalót, kimondtam minden kimondani valót, és éreztettem minden érzésemet.
Addig pedig igyekszem úgy élni, hogy mindez így is legyen. :)
Szerintem ilyen nincs, csak a filmekben. Legalábbis a Te családodban, vagy a közvetlen környezetedben biztos nem lesz így! Mert aki neked közel van a szívedhez, az ő szívéhez meg Te vagy közel, és nem lehet örökre elmenni fájdalom nélkül...
VálaszTörlésEz így van, Anikó. Igazából azt akartam ezzel leginkább elmondani, hogy úgy legyen, hogy senkiben nem marad kérdés, vagy akár csak kimondatlan gondolat. Mert az még külön szokott fájni.
VálaszTörlés