Fogadjunk, hogy...

... akik jó régóta olvasnak, azok már hiányolták, hogy még egyetlen egy szót sem ejtettem a foci EB-ről. :D De fogadjunk, hogy most páran felsóhajtanak, és gondolkodóba esnek, hogy gyorsan be is zárják ezt az ablakot.
Szóval, csakúgy, mint sok-sok éve mindig, most is nézzük. Kettő kivételével az összes meccset láttuk, akkor is, ha csak én és a gyerekek voltunk itthon, mert Balázs épp délutános volt. Amíg napi két meccs volt, az volt csak a jóvilág, mert napi kétszer másfél órában gyakorlatilag csakis drukkolni kellett. A hatos meccs félidejében elvittük a kutyákat sétálni egyet, meg ilyenkor mi is mozogtunk egy kicsit, a fennmaradó időben pedig fociztunk. Illetve néztük, ahogy Európa legjobbjai fociznak. Az idén Ukrajna és Lengyelország közös rendezésében bonyolítják le ezt az eseményt, azt kell mondjam, igazán profi körülményeket teremtettek hozzá. És, csak hogy tudjátok, van egy pálya, ahol bizony még mi, magyarok is ott vagyunk, mert felsőpakonyi fű van a stadionban. :) Szóval, nem csak Kassai Viktor és csapata képviseltette magát magyar színekben az Eb-n, hanem még a fű is. :)
Volt egy-két hihetetlenül lapos és unalmas meccs, de sokkal több volt eddig az, amelyik pörgős, igazán élvezetes focit mutatott. Azt a fajtát, amitől a kisfiúk elhatározzák, hogy ha nagyok lesznek, akkor ők lesznek majd Ronaldo, vagy Shevchenko, de akár még Özil, vagy DiNatale. (meg még sorolhatnám itt a nagy neveket reggelig) És ez az a fajta foci is, amitől mi, anyukák még simán mindent meg is tennénk a gyerekünk ilyen irányú ambícióit támogatva, még akkor is, ha amúgy nem lenne a szívünk csücske ez a sport.
Nem titok, hogy nem tettem le egy csapat mellett véglegesen a voksomat, leginkább úgy drukkolok most, hogy a három dobogós helyezett között legyenek a németek, a portugálok és az olaszok. Ők a három legszimpatikusabb csapat nekem. A portugálokat nem tudom nem szeretni, már csak azért sem, mert annak idején az én kis focistám nagy példaképe a sokak által nagyon utált C.Ronaldo portugál válogatott. Még emlékszem, amikor 2004-ben (?) épp a döntőben kaptak ki. :( Hú, micsoda sírás volt akkor Patrik részéről. A németek örök kedvenc azzal a korrekt játékkal, amit csak ők tudnak úgy, ahogy. Itt nagy kedvencem Özil. :) Sosem felejtem el azt a vb-s gólját, és nagyon drukkolok, hogy rúgjon egyet itt is. :) Az olaszok pedig hát na mégiscsak olaszok. Rég lecserélődtek már az igazán nagy nevek itt is, és a jóképű olasz válogatott sem olyan jóképű már, de akkor is imádom őket. Buffont is. :) De leginkább DiNatale... (aki amúgy talán az egyetlen igazán sármos köztük, de nem ám ezért...)
Ma már az elődöntőbe jutás volt a tét, és szerencsére papírforma szerint Európa braziljai jutottak be, nem a csehek. Akik egyébként jól játszottak, de igen meglepő lett volna, ha annyira jól...
Holnap Németország-Görögország meccs lesz, és a görögök már egyszer "beleköptek" a levesembe, amikor képesek voltak megnyerni egy EB-t, remélem ennyi elég is volt nekik. :)
Szóval, még várom a további meccseket, és máris sajnálom, hogy nemsokára itt a döntő, mert akkor már vége is lesz. :(

Azt meg aztán el sem tudom mondani, micsoda élmény ezeket a meccseket HD-ben nézni az okos tévénken. Komolyan mondom, még a fűszálakat is meg tudnám számolni, ha akarnám. Állati...

És még mindig lehet tippelni arra is, hogy mikor is születik meg az az ezredik bejegyzés?