Na, akkor..

.. ha már megígértem, elmesélem. Amúgy, ha nem így lenne, ma már azért legalább magammal megalkudtam volna, hogy ne tegyem. :D Hát ciki lesz bevallani, na, de azért ez is én vagyok. És régebben úgyis többször is meg lettem azzal gyanúsítva, hogy bezzeg az ilyet, azt nem írom meg. Nos, megírom.
Szóval, úgy esett, hogy a tegnapi napot beárnyékolta valami. Hozták a fiúk a szép bizonyítványokat, apukájuk is büszkén nézte a jegyeket. Maximalisták vagyunk, tudom, de Erik matek négyesét mindketten kissé zokon vettük. Már ha lehet ilyet mondani. Mert minden nehézsége ellenére tudja ám ötösre, és csupa figyelmetlenségen múlik mindig.. Najó, éppenséggel nem kapott érte letolást egyáltalán, de azért megkértük, próbálja meg egy kicsivel több odafigyeléssel intézni ezt a tantárgyat. :) Na, szóval, nézte az apukájuk az ellenőrzőt/tájékoztató füzetet, és ha már a kezében volt, körül nézett benne jobban. Na, innen kezdődik az elbujdosós rész. Mármint nekem. Ismét cinkosa voltam a gyerekeimnek ugyanis. Amivel ugye nincs baj, ha nem az apjukkal szemben vagyok a cinkosuk. Erik még valamikor tavaly kapott egy egyest magyarból. Csip-csup hülyeségért, nevezetesen azért, mert nem volt nála a kötelező olvasmány. Ezért aztán be kellett írnia a tájékoztató füzetbe. Tudom, amikor nekem halálra vált arccal, azokkal a hatalmas barna gomb szemeivel kibökte, hogy mi a helyzet, azonnal oda kellett volna küldenem az apjához is. De mivel azt kérte, hadd ne mondja el, amíg ki nem javítja, hát belementem. Ez egy pénteki nap volt. Hétfőn már ki is húzták. Aztán sikeresen napirendre is tértem fölötte, és már-már el is felejtettem. Néha eszembe ötlött, amikor hétfő reggel aláírtam az aláírnivalót, de aztán mire találkoztam Balázzsal, már kismillió más volt a fejemben. Így aztán ezzel az áthúzott egyessel tegnap szembesült. Mint ahogy Patrik külalak jegyeivel is. Ami szerencsére csak úgy van, és nem számít sehova sem, mert az bizony rendszerint csak hármas. Eleinte kiakadtam rajta, és gyakoroltattam vele az írást, hátha szebb lesz, aztán amikor már a második tanár legyintett, hogy ugyan már.. amit leír, az több, mint tökéletes, az meg, hogy hogyan.. nem fogja lerontani senki a jegyét ezért. Hozzáteszem, még.. Mondjuk ezekről a külalak jegyekről nekem fogalmam sem volt, hogy csak én tudom.
De végül hát ugye tegnap Balázs is tudta már. Tök jogos volt, amikor kifakadt (főleg az eltitkolt áthúzott jegyen), hogy Ő erről miért nem tud? És ha már a gyerek úgy csinált, ahogy, akkor ÉN miért támogattam benne? Őszintén? Fogalmam sincs. Igaza volt, amikor kikérte magának. Visszacsinálni nem tudjuk. Mindenesetre ez is egy jó lecke volt. Nekem is. Tanulságos is.
És a jövőben külön oda fogok arra figyelni, hogy ilyesmiben ne cinkoskodjak.