Meg tudnám szokni..

.. legalábbis jelen pillanatban igen jól esne, ha még legalább két hétig minden nap ilyen lenne, mint a mai. Mert ma nem nyitottunk ki, úgyhogy itthon voltam. Még ugye se iskola, se óvoda nem volt ma (illetve ovi szerintem már lett volna, csak még hanyagoltuk), úgyhogy ráérősen keltünk, aztán tettünk-vettünk. Mostam, pakoltam, csináltam mindenfélét, azzal az érzéssel, hogy nem kell rohannom, mert van egy egész napom bármire. Hú, de jó volt. Még akkor sem morogtam, amikor a mosógépem a harmadik adag ruha mosása közben egyszer csak megállt, villogott, mint valami elfuserált karácsonyfa, és közölte, hogy "FP". Na, gondoltam, fene azt a hatodik érzékedet.. igazán beszélhetnél is, mint Szilvi gépe, mert fogalmam sincs, mit akarsz ezzel. Természetesen nem is lehetett vele semmi csinálni, mert ilyenkor letilt, és nem hajlandó dolgozni, csak villogtatja a hibaüzenetemet. A kedvenc mosógépszerelőmet hívtam segítségül, akinek a múlt héten úgy kívántam boldog új évet, hogy nem is akarom látni egy darabig (mondjuk akkor nem is hozzánk jött). Jót röhögött a telefonban, amikor mondtam, hogy mi is a hibaüzenet, közölte, hogy úgy jártál, mint a húgod. Eldugult a gép. Nézzem meg a szűrőt, hátha találok benne egy zoknit, vagy ilyesmit, aztán a falban is nézzük meg, nincs e dugulás (itt elképzeltem, hogy rögtön a szűrő kiszedése után röntgenszemeim nőnek, amivel belelátok majd a falba). Nagy mázlim volt, mert épp mire eljutottam odáig, hogy a szűrőt elkezdtem elfordítani, Balázs már éber volt annyira, hogy átvegye tőlem a stafétabotot. Tocsogtunk a jó meleg vízben, ami kifolyott, külön élmény volt feltakarítani. Kis doboz, ami aláfér, lavór, felmosó, felmosóvödör, egy rongy, két rongy.. :D :D Végül a szűrőben semmi más nem volt, csak ilyen gusztustalan izék.. (innen üzenem mindenkinek, hogy el ne felejtsétek a mosógép szűrőjét rendszeresen tisztítani, mert úgy jártok, mint én). Azoktól megszabadítottuk, majd immár elégedetten a mosógép is tovább folytatta a dolgát. De máskor egy ilyen közjátéktól kb. egész délutánra világvége hangulatom lett volna, mert tegnap késő este mostam fel, és most aztán már semmi látszatja nincs. Most ennek nyoma sem volt, mert ráértem.
A délután további részében egy újabb kábelnetes modemtől szabadultunk meg (már nincs több), a lakás is visszaöltözött a karácsonyi ruhájából a régibe, néztünk tévét, vacsoráztunk, néha beígértünk a fiúknak egy-egy jól irányzott pofont, és aztán igen hamar vége is lett a napnak.
Kár, hogy  holnap már jön megint a szokásos verkli, reggel korán kelés, iskola, óvoda, munka, stb. stb.
Meg tudnám szokni pedig ezt a lazaságot újfent. Legalább egy kis időre.