Tényleg fura, hogy amennyi mindenen gondolkodtam mostanában, végül mégsem éreztem késztetést, hogy ezeket meg is örökítsem. Nyilván nem véletlen. A politikai töltetű gondolataimat szándékosan nem írom le, túlságosan szenvedélyes lenne ide. Meg hát ki tudja, még a végén számon kérnék rajtam. :D
De végül arról nem írtam, hogy hogy alakult Patrik hatosztályos gimibe való felvételiztetése. Nos, röviden és velősen.. sehogy. Addig-addig gondolkodtunk, amíg elmúlt a jelentkezési határidő. Ennek én vagyok az oka, mert ugyan megnéztem egyszer októberben, és magamban nyugtáztam, hogy ó, mennyi idő van még.. aztán amikor meg észbe kaptam, már kifutottunk az időből. Baromira szégyelltem magam, leginkább Patrik előtt, aki azért megpróbálta volna, annak ellenére is, hogy a családi kupaktanácsok alkalmával mindig oda jutottunk, hogy 99 %, hogy nem engednénk még bejárni sem Budaörsre (30 km), sem Tatabányára (szintén 30 km), sem Tatára (40 km). Az utazás elvenné az összes energiáját, főleg télen, amikor reggel még sötétben kell menni, délután meg már szürkülne, mire hazaérne. A maradék gyerekkorát vennénk el vele. Aztán hogy ezért e, vagy valami ki tudja milyen okból sikerült tökéletesen megfeledkeznem arról a decemberi dátumról, azt már sosem tudom meg. Szóval, nem adtuk be. Patrik a maga nemesi gondolkodásával igen hamar megbocsátotta a feledékeny anyja hülyeségét, és azt mondta, nem bánja (csak egy kicsit). Ma hazafelé elmondta, hogy az osztályfőnöke nagyon örül neki, hogy így alakult, mert így már biztos, hogy marad.
Nekem azért még mindig van egy kicsi bűntudatom, pedig tudom, ez már utólag hülyeség. Ráadásul, ahogy az előző posztban is írtam, hiszem, hogy minden okkal történik. Biztosan azért felejtettem el akkor azt a dátumot, mert így a jobb. Lehet, hogy ezzel csak mentegetem magam saját magam előtt is.
Ami biztos. Ha beadjuk, és felvették volna, komoly dilemmát okozna mégis.. mert ha már megfelelt, meg kéne próbálni. Ha meg nem vették volna fel, az megint csak egy csomó kérdést hozna magával. Amikre pedig, az előzetes hírek szerint biztosan nem keresnék válaszokat, ha a bizonyítványát nézem. De majd csak holnap fogom nézni, mert akkor hozza. :)
Ezen meg majd túl teszem magam. Egyszer.
Biztos nem véletlen, hogy háttérbe szorult. Azon pedig nem érdemes morfondírozni, hogy mi lett volna ha... Ha versenyistálló a hatosztályos akkor vége a gyermekkornak, ha nem az, akkor minek utaztatnád? Ráadásul ne feledjük a gimis korosztály közegében nemcsak jót tanulhat egy 12 éves gyerek, tanulhat olyat is (pl. a vécében), amit soha nem kívánnál a fiadnak! Sok tapasztalat igazolja, hogy a kamaszkori negatív viselkedésminta nem jó, ha korán találja meg a gyerekeket (kábítószer, dohányzás, csúnya beszéd). Biztos, hogy ez nem a "mulasztásaid" számlára került! Erika
VálaszTörlésHát igen, ha olyan nagyon fontos lett volna, biztosan nem felejted el az a határidőt.:) Nekem iszonyú soknak tűnik az a 30-40 km egyébként....Ezért nálunk szóba sem jött volna, azt hiszem.
VálaszTörlésTalán Patrik is úgy gondolta titkon. jó ez így. Ha nem, szólt volna ő időben és te nem feleded.
VálaszTörlésSzerintem egyre jó a hat osztályos gimi, hogy majd nem kell nyolcadikban felvételizni. De akkor kell hatodikban. Ettől még jó suliba fog járni, nem olyan tragikus dolog ez :)
VálaszTörlésVan számodra valamim a Kotyvasztó blogomban. Nézz be kérlek oda is.
Köszi mindenkinek. Egy fokkal már jobban érzem magam. Bár..tényleg kár is rajta már merengeni.
VálaszTörlésErika, a jelenlegi suliban is bőven ki van ennek téve.. egészen komolyan integrált a suli is, meg a városunk is. Bár épp ő az a gyerekem, akit ettől kicsit sem féltek. (mármint hogy kísértésbe esik)
Poppy, ha nyolcadik után nem a helyi gimibe megy, ugyanez lesz a helyzet (tény, akkor már tizenöt éves lesz), hacsak addigra el nem költözünk.
MJ, lehet, hogy titkon azért tartott a dologtól, és kapóra jött neki a feledékenységem. :)
Heni, köszönöm a valamit. :) Tényleg nem tragikus, a suli jó, csak van olyan balga az ember, hogy mindig jobbat akar(na). :)