Jól kezdődik

Amúgy sem a szívem csücske a hétfő. Valami megmagyarázhatatlan okból mindig utáltam. Egyrészt, mert rögtön vasárnap után következik, és rögtön belerondít a hétvégébe. Na. Így aztán a hétfővel én nem vagyok jóban. Persze, ha a hét kedd-del kezdődne, akkor azzal is így lennék.
Ezen a mai hétfőn már úgy keltem, hogy tudtam, sok minden vár rám, csak épp móka és kacagás nem sok lesz benne. Pedig, ha abból sok lett volna, még meg is tudtam volna barátkozni egészen a következő hétfőig a hétfővel.
A szokásos reggellel indítottunk, illetve majdnem. Megkoronáztam még azzal, hogy este elfelejtettem kivasalni az ovis ágyneműt (illetve egészen őszintén szólva, a lefekvés előtt kettő perccel már eszembe jutott, de hat lóval nem vontattak volna vasaló közelbe fél tizenkettőkor) Szóval, a tízóraigyártás, tolltartó-ellenőrzés után még vasaltam is. Aztán az ovis kör után elvittem Arthurt a reggeli egészségügyi körre. Aztán hazarohantam, hajat mostam, és már indultam is az uszodába. Ó, nem, én továbbra sem tudok úszni (és ez már így is marad), viszont nyílt óra volt az ovisoknak, és végre én épp nem dolgoztam, úgyhogy végre megnézhettem Rolandot. Nagy élmény volt. Utoljára én medencében tavaly nyáron láttam, és már akkor is nagyon ügyes volt (nekem, nyeletlen baltának meg amúgy is mindenki csodálnivaló, aki nem süllyed el a vízben), de ma.... hát.. elmondhatjuk, hogy van valami, amiben túlszárnyalja a bátyjait. Mert nemhogy nincs benne félelem egy szikrányi sem, úgy vágódik bele a vízbe, mintha világéletében azt gyakorolta volna. A fejét is gond nélkül beleteszi, lélegzik a víz alatt. Na de a fő fő attrakció.. úszik a mély vízben. Amikor múlt héten mondta az úszótanár az ovi folyosóján, hogy Roland milyen ügyes volt (akkor úsztak ott először), és milyen bátor, hittem is, nem is. De ma a saját szememmel láttam. Tényleg nagyon bátor, gondolkodás nélkül beugrott a vízbe, ami minimum kétszer mélyebb nála, tehát még véletlenül sincs esélye a lába alatt szilárd talajt érezni. Na de ez őt nem zavarta, mert úszott. Nagyon büszke vagyok rá, ő pedig nagyon boldog volt tőle, hogy láttam én is. (úgyhogy akkor most meg is állapíthatjuk, hogy ez egy jó hétfő volt mégis csak)
Az úszás után én még hazarohantam, Arthurral még megtárgyaltam a nap további részét. Fennhangon közöltem vele, hogy sajnos én mindjárt megint elmegyek, úgyhogy neki addig ki kell fáradnia. Aztán észbe kaptam, hogy jaaa, hát nem hallja. Úgyhogy inkább csak megpaskolgattam, mielőtt kitessékeltem. (nem örült)
Ezek után elrohantam dolgozni.
Majd a hasznosan, leltározással eltöltött órák után elmentem szülői értekezletre a legnagyobb fiamhoz.
Két röpke óra alatt megtudtam, hogy az osztály még mindig szuperokos, és szuperszorgalmas, meg úgy egyáltalán, mindenki nagyon elégedett velük. (a magatartás átlag 4,38 a szorgalom átlag pedig 4,26) Továbbá megbeszéltük az erősítendő pontjaikat, ami még mindig az egymással szembeni konfliktusok kezelése. Erről meggyőződésem, hogy nem lesz rá igazán jó és hatékony megoldás, ennyi dudás egy csárdában valóban nehezen fér. Aztán beszéltünk a farsangról, az idén is csoportos jelmez lesz, amerikaik lesznek (ne kérdezzétek, hogy és miért.. fogalmam sincs) A kirándulásokról is szó volt, lesz egy kétnapos Eger-Mátra (a kötelező olvasmányhoz kapcsolódóan), meg egy túra még majd itt a közelben. Az év végi komplex vizsgáról is volt szó.. az idén ének, művészettörténet és történelem. (jól hangzik). Végül pedig még a természetvédelmi táborról is beszéltünk, amivel kapcsolatban csak az időpont és a hely biztos. Június 25-28-ig a Magas-Tátrában. Az ár az euro árfolyam és a gázolaj árának változásától függően még változhat. Jelen pillanatban 25 ezer forint a négy nap, három éjszaka. De biztos, hogy nagyon jól fogja érezni magát, és életre szóló élményekkel gazdagodik (már megint). Én meg majd megpróbálom nem lebeszélni arról a bigyóról, amivel mennek majd egyszer ott a hegyekben.
Este hétkor már itthon is voltam. Várt rám egy éhes család, és egy kutya. :) Meg egy "szolgálatás igénylő" az iskolából. (erről majd máskor)  Úgyhogy megvacsoráztunk, elmosogattam, és ennyi volt mára.
Elég is volt. Délutántól fáj a torkom, és a derekam. Erik és Patrik is panaszkodik torokfájásra. Remélhetőleg vaklárma.