2011. okt. 28.

Nálunk demokrácia van

Mármint itthon. És épp ma történt meg, hogy azon morogtam félhangosan, hogy "Na, erre mentünk a demokratikus neveléssel, senki nem tudja befogni a száját." De tényleg. Azon túl, hogy mindent megbeszélünk a gyerekeinkkel, legyen szó választásokról, svájci frank árfolyamról, vagy akár torrent oldalról, még azt a "hibát" is elkövettük, hogy adtunk nekik akkora szabadságot, amekkorát csak akartak. Mindenben. Sosem volt nálunk szigorú fekvési rend, mégis mindenki alszik suli időben legkésőbb tízkor. (de mostanában jóval előbb) Sosem volt kötelező járni az iskolán kívül sehova, ámbár nem adhatták fel egy alkalom után. Ha tartósan nem jött be valami, hát akkor azt elfogadtuk, és annyiban hagytuk.
Így történhetett meg, hogy mindhárom fiunknak komoly és sommás véleménye van. Mindenről. És mindent szívesen meg is osztanak. A gond az, hogy az sem számít, ha a tesco (spar, lidl, akármi) közepén vagyunk, akkor is. Igaz, én magam is elkövetem azt a hibát rendre, hogy amikor a verdás könnyű és finom joghurtot akarja megvetetni velem a legkisebb, akkor gondolkodás nélkül és fennhangon ismertetem vele, hogy "az csak vegyi anyag, és azért nem vesszük meg, mert rajta van VillámMcQueen." Ez épp tegnap történt, és egy hölgy kissé megütközve nézett is utána, de hát mindegy... vettünk helyette normális joghurtot.
De demokratikusan megvitatjuk a benzinár-alakulását is, és a kialakult helyzetre tekintettel szó nélkül gyalogol mindenki. A svájci frankos hitelünkről is tudják, hogy épp milyen árfolyamon törlesztünk, és Patriknak volt már annyi esze is, hogy kisüsse, "micsoda átverés" az árfolyamkülönbözet, mikor nem is kell frankot venni senkinek sem.
Arról is beszélgettünk, főleg Balázs fogyókúrája során, hogy a szénhidrátok közül mi az, ami nagyon nem jó. Értik már, mi a különbség a szénhidrátok felszívódása között. Az más kérdés, hogy Erik pl. azonnal közölte, hogy ő ezt "lesz...ja", mert a chips például finom, és én amúgy is alig veszek. (tényleg alig.. úgy háromhavonta egyszer)
A tanulás, leckeírás is demokratikus alkuval történik. Mindaddig nincs kijelölt idő és időtartam erre, amíg a teljesítményük állandó. Még sosem kérdeztem ki Patrikot az idén, bevallom (szégyenszemre), halvány lila gőzöm sincs arról, mit tanulnak épp, de a héten is minden nap hozott ötösöket, úgyhogy nem is aggódom. Eriknél néha anarchiát kell alkalmazni, mert hajlamos jó politikus módjára visszaélni a demokráciával, de még mi vagyunk itthon az államfő és a first lady, úgyhogy .....
Amiért pedig mindezt leírtam... az az, hogy ha belegondolok, annyira egyszerűen is működhetne minden a nagyvilágban is, mint itthon. Demokrácia, megbeszélés, érdekegyeztetés, tisztelet, szeretet. Ennyi az egész. Helyette lobbiznak, háborúznak, szájkaratéznak. De szerintem az lehet a baj, hogy nem volt nekik otthon gyerekszobájuk... 

2 megjegyzés:

  1. Vagy tudod, elfelejtették a gyerekszobájukat.:-) Igazad van, nagyon. És nagyon jól nevelitek ezt a három csodaszép fiút! Megdöbbentem milyen nagyfiúk lettek!:-)
    (bocs, bemutatkozom: nlc olvasgattalak, a negyedik gyermek-es topikon. Hiányzott az eltűnésed, és örültem hogy Rád találtam. Én a nagymama konyhája-ban szoktam írkálni:-)
    üdv. Anikó

    VálaszTörlés
  2. Anikó, örülök, hogy rám találtál. :)Köszönöm, hogy olvasol. Nlc-t valóban hanyagolom, kissé "kinőttem", vagy mi... illetve inkább már rég nem az, ami volt..
    Én is benéztem a Te blogodra, és felvettem az olvasnivalóim közé. :) Tetszik nekem. :)

    A fiúkra vonatkozó dícséretet is köszönöm. Az, hogy jól neveljük e őket, majd kiderül, amikor már ők adják mindezt tovább.. addig meg elkövetünk mindent annak érdekében, hogy megmaradjon a mostani személyiségük. :)

    VálaszTörlés