Valami...

Ma délután már megfogalmaztam, mit és hogyan fogok írni ma este. Képes bejegyzést terveztem, olyan képekkel, hogy huhúúú... Aztán Dius gondol helyett Dius tervez állapotban maradt a dolog, mert úgy jártam, hogy nem tudtam bescannelni a képeket, amiket akartam, mert Balázs partíciót növelt múlt héten, és a felesleges programok lefelejtődtek. Ez azért minősült feleslegesnek, mert a nyomtató nyomtatásra már nem jó. Na de scannelni még lehet vele. Úgyhogy kellően durcás képet vágtam, így gyorsan megígérte, hogy holnapra meglesz. (szerintem ha kellő számú hozzászólás érkezik, még az is motiválja majd)
Na de most akkor kell gyorsan egy másik témát "leakasztanom" a szögről, mert az nem lehet, hogy nem írok, főleg most hogy már a második hónap telik úgy, hogy sikerül tartani a napi egy bejegyzés-számot, és erre igazán büszke vagyok. :) Miközben ezt gépelem, még mindig lázasan kutatok az agyam egyik rejtett szegletében valami után, amiről akartam már írni, de aztán kimaradt. Semmi nem jut eszembe, bevallom. Nyavalyogni semmi kedvem. Meg semmi értelme sincs. A bennem munkálkodó kételyek annyira kételyek, hogy még arról is kár lenne, mert akkora a kuszaság, hogy nincs az a türelmes nagymama, aki kibogozná. (meg nekem olyanom amúgy sincs, mármint türelmes)
Na de most azért mégis beugrott valami. Valami, ami valószínűleg megint elég megosztó lesz, de olyan nincs, hogy valami mindenkinek jó, úgyhogy...
Tegnap kaptam egy kedves emailt valakitől, kedves gondolatokkal. Amiket olvasva végig mosolyogtam, bólogattam. Előtte a facebook-chatjén beszélgettem két emberrel is, akik nem ismerik egymást, mégis szinte egyidőben az ország két pontjáról írták ugyanazokat nekem. A három emberben van egy közös pont: Isten. Akivel kapcsolatosan Nekem sosem volt kérdés, hogy létezik, sosem kérdőjeleztem meg, hogy képes volt valóban megteremteni a világot. Igaz, nem vagyok a szó hagyományos értelmében véve hívő ember. Tudok imádkozni, mint a nagy többségünk, de nagyon ritkán imádkozom úgy, ahogy azt "kell". Templomba még ennél is ritkábban járok. Úgy gondolom, a hit egészen mélyről jön, egészen belül van, ha nekem jó így, akkor ennyi elég. Ráadásul egy kisebb "eltévelyedés" után most már abban is biztos vagyok, hogy a Hit és a szeretet tökéletesen összefügg egymással. Ahogy Erika is írta nemrég, abban biztos lehetek, hogy legalább egy valakinek tökéletesen megfelelek így. De ebből valami egészen mást akartam kihozni, nem teológia kérdéskört megvitatni.
Történetesen azt, hogy ugyan nem annyira hittem magam sem, vagy inkább úgy helyes, hogy mindig elbizonytalanodtam kicsit, de azért az mégis igaz, hogy ha az ember képes kitárni a szívét, attól máris jobban érzi magát. Ami nem könnyű, főleg olyankor, mikor legjobb lenne elbujdokolni a világ elől, mikor már az is kétséges, hogy egyáltalán bármit is jól csináltam. És akkor, miközben a borús-ködös semmiresenemjó időben bandukolok a munkába, egy pillanatra látom a napot. Épp csak egy villanás, még az is lehet, hogy képzeltem. Vagy épp az Öreg kacsintott le rám odafentről. Nem tudom. De a villanás elég volt ahhoz, hogy elöntsön a meleg, és könnybe szaladjon a szemem. És tudtam, hogy már megint megtörtént.. megint éreztem egy kicsit legalább a végtelen szeretet érzését. Tudjátok Ti, hogy micsoda hihetetlen érzés ez? Tudjátok, hogy abban a pillanatban, abban az egyetlen villanásban minden tökéletes volt? Nem számított ki vagyok, ki voltam, ki leszek, milyen hibákat követtem el, vagy épp mi mindent szalasztottam már el. Az a pillanat én voltam.
És ez után a pillanat után rögtön pár perccel azon kaptam magam, hogy már megint azt a képet dédelgetem magamban, amiben itthonról dolgozom, (azt hiszem, írok) miközben egy baba alszik mellettem. Vágykép. Tudom. De még ez is jó volt. Nem fájt, mint ahogy szokott.
Még nem teljesen érkeztem vissza a földre, és igazából azt remélem, nem is fogok egy darabig. Mert ezt az érzést valahogy igen komolyan terjeszteni kéne, hogy mindenkinek jusson.
És mire a végére értem, eszembe jutott ez a dal.... "Szabadulj el, szabadulj fel, emeld a szívedet fel, jössz még egy öleléssel..."