Egy csomó ilyen van. Amiről azt gondoltam, hogy ilyen nincs. Meg hogy na, ez velem nem történhet meg. Sőt, olyanok is, hogy én aztán biztosan nem. Olyan ez, mint az a bizonyos mondás, hogy az "embernek előbb elvei vannak, aztán gyerekei". Ebben- akárki találta is ki, most lusta vagyok már utánanézni- nagy igazság van.
De például sosem gondoltam volna, hogy valaha egy töritanárról azt fogom gondolni, hogy jó fej. És most, jelen pillanatban már három jófej töritanárt is tudok. Sőt, azt az általam leginkább utált töritanárt is jófejnek tartom most. (de akkor ő már a negyedik)
Mint ahogy azt sem gondoltam soha, hogy ennyifelé is képes vagyok megfelelni, ha kell. És jelen pillanatban úgy tűnik, egészen jól abszolválom az összes szerepemet. Na persze, miután emberből vagyok, így van, hogy az egyik sokkal jobban szuperál a többinél, de ez normális szerintem.
Azt sem gondoltam soha, hogy egyszer még ebben az életben örülni fogok annak, ha azt mondják, hogy "ez a baja". És basszus, hihetetlen, még nekem is, még mindig, de ez történt. Végre tudom mi ez, és ez jó.
Aztán azt sem gondoltam volna, hogy képes leszek valaha is nemet mondani bármire. És már azt is megtapasztaltam, hogy ha nemet mondtam sem dőlt össze a világ, és megoldották nélkülem is.
Azt meg aztán végképp nem gondoltam volna soha, hogy valaha képes leszek arra, hogy "kihelyezzem" magam a saját testemből, és úgy nézzek mindent körülöttem, mintha valaki más lennék. És ezt is meg tudom tenni. Azt elárulom, hihetetlen felismeréseket képes tenni így az ember másokról is, saját magáról is.
Mert amit leginkább sosem gondoltam volna, így kívülről nézve magamat, van bennem valami... még nem tudtam megfogalmazni, mi is az, de most, jelen pillanatban azt érzem, hogy még valami jó is kisülhet ebből, mert akár végre abban is biztos lehetek, hogy amit nagyon akarok, azt úgyis megcsinálom.
Sosem gondoltam volna, hogy ilyesmi megeshet. És mégis.. Gondoltátok volna? Vagy Ti sem?
Tudod, véletlenek nincsenek... meg lehetetlen se :) Egyre többször tapasztalom, hogy nincs. Az elvek arra jók, hogy beszabályozzák az embert, olyanok, mint az újévi fogadalmak, hogy aztán később ott nyomják az ember vállát. A szívnek nem kellenek elvek. A csodálatos "idegen elme" szüleményei. De neki közel a vég, nekünk meg az új kezdet. Még egy utolsó fellángolás, aztán ennyi. Szerintem érted miről van szó ;)
VálaszTörlésTökéletesen értem. :) És az új kezdetet alig várom már... szééép, új világ. :) Addig meg már fél lábon is... :D
VálaszTörlésÉn kívülről nézlek most téged, és igen, egészen bizonyos vagyok benne, hogy megcsinálod, amit csak akarsz, és hihetetlenül jó dolog fog kisülni belőle, ez egyszer biztos. :)))
VálaszTörlésÓ, Virág, köszönöm szépen. :)
VálaszTörlés