2011. okt. 1.

Számolunk... és mérünk...

Jó gyorsan felvettem az írandó témák közé. Már rögtön első nap. :D Pedig nem terveztem, csak úgy a vége felé megemlékezni róla, hogy ilyen is volt. Na de ez nem ilyen egyszerű. Dius tervez, KSH végez. A történet ott kezdődött, hogy a hét közepe táján már egyszer járt itt a számlálóbiztos, és hagyott itt egy borítékot. Egyetlen lakáskérdőívvel, és egyetlen személyi lappal. Ami sehogy sem jön ki, ugye. Mert vagyunk itt mint az oroszok három lakásban összesen tizenegyen. És az nem fér rá egy lapra. De a papírral nem is akartunk túlzottan foglalkozni, mert már jó rég eldöntöttük, hogy mi aztán nagyon webkettes család vagyunk, és mi majd az interneten megszámoljuk magunkat. Mindenkit, hogy egyszerűbb legyen. Ez kényelmesebb is, mert ahányan vagyunk, annyiféle időpontban vagyunk itthon. Őszintén szólva a legkevésbé sem vágynék rá, hogy a vacsorára váró gyerekeim mellett még a számlálóbiztosnak válaszolgassak.
Tegnap újra jött a számlálóbiztos. Hozott még két borítékot. Az elsőben előre nyomtatott lap volt, ezekre ő ráírta kézzel a kódot, meg a lakcímet. Internetes kód nuku. Mondom, hogy mindenki ott szeretné kitölteni, kell az a kód is. Áááá, azzal nem kell foglalkozni, a lényeg, hogy 16-áig töltsük ki. Oké. Azon azért jót kuncogtam magamban, hogy a borítékra ceruzával rá volt írva, hogy "Diáéké öt fő". :D Na mindegy, leraktam a borítékot, és aztán egészen máig nem is foglalkoztunk vele. Ma délután Balázs előszedte, hogy akkor most van egy üres félóránk, essünk túl rajta. Aha.. de internetes kód nélkül nem megyünk a világon semmire. Felhívtuk az ingyenesen hívható számot, hogy akkor megkérdezzük, ilyenkor mi van. (06 80 200 224). Nos, az első három hívásnál minden kezelő foglalt volt, de aztán azért sikerült. És nem, nem mi vagyunk az egyetlenek, mert mások is jelezték ezt már.. és majd dolgoznak ezen.. és majd figyeljük a a weboldalukat, mert majd onnan megtudjuk, honnan szerezhetünk kódot. Arra hivatkoztak, hogy az új lakások miatt nem adtak ki több kódot. Hát.. anyámék 25 éve laknak ott fent, mi meg 13 éve itt lent. Már bőven így volt az előző népszámlálásnál is, 2001-ben. Igaz, akkor még nem kellett ilyen kód. Akkor itt dekkolt a számlálóbiztos két órán keresztül, mire mindent beikszelgetett. Igazából van véleményem. És le is fogom írni. Azt gondolom, tök égő, hogy már első nap ekkora hibával jelentkezett a dolog. És még nagyobb hülyeség arra apellálni, hogy majd én (meg még azok akik már jelezték, hogy nem tudják kitölteni) nem fogom elfelejteni, hogy figyeljem a honlapot azért a hülye kódért. Amúgy is kissé parasztvakítás ez az egész (még akkor is, ha nem vall túl komoly nemzeti öntudatra tőlem ez), mert kivágnak az ablakon egy rakás pénzt ilyenre, amikor semmi jelentősége nincs épp most, hogy mennyien vagyunk. Tanultam statisztikát, így tökéletesen értem, mire kell. De értelme, az nincs. Na mindegy..
Ezek után meggondolhatnánk magunkat, hogy akkor mégis jöjjön az a számlálóbiztos, és ikszelgessünk, de szó sem lehet róla. Amúgy sem szimpatikus, ismerem gyerekkorom óta. Rosszindulatú, kicsit megalomán, nem akarom, hogy egy ilyen ember itt üljön az asztalomnál. És az sem szimpatikus, hogy olyanokat kértek fel számlálóbiztosnak, akiknek egyébként is van jövedelmük. Most, amikor annyi a munkanélküli, mint égen a csillag.. miért nem ők? Nyilván nem ebből gazdagszik meg senki, de igazán eszébe juthatott volna valamelyik agyatlannak ott a parlamentben, hogy azok a csórikáim, akik a sokadik elutasításból vakarják össze magukat az állásinterjúk után, talán egy kicsi önbecsülést is szereznének egy kevés pénz mellé.
Na és hogy azért arra is fény derüljön, igazán komolyan vesszük magunkat, és országunkat, még mielőtt tisztában lettünk volna a kérdésekkel, készültünk. Lemértük a lakásunkat, mert hogy ilyen kérdés biztosan lesz, hogy mekkora. Én ugyan mondtam Balázsnak, hogy ne... mert csak lelombozódunk majd, de megtette. Az eredmény szánalmas. És csak azért írom le, hogy utána feltehessek egy kérdést.
Konyha: 8,2875 nm, Közlekedő: 1,8 nm, Wc: 0,81 nm, Fürdő: 3,12 nm, Gyerekszoba: 8,75 nm, Szoba: 10,05 nm. Mindösszesen tehát (a jó fejszámoló már tudják) 32,8175 nm.
Tegye fel a kezét, akinek valamelyik szobájába beférne a lakásunk? :D :D Mint pl. anyám nappalijába is beférne (és még maradna is hely)
De éppen ma kinéztem már magunknak egy igazán irdatlan méretű házat. :D Százötven négyzetméter.. micsoda kánaán lenne... és már csak 18 milliót kéne hozzá szereznünk. Gyerekjáték... :D :D :D (ha összerakom az összes gazdálkodj okosan, meg monopoly pénzeket, lehet, hogy meg is van már)

5 megjegyzés:

  1. Előbújok ismét a zugolvasásból :). Most izé, nem értem Dius, Ti öten laktok 32 nm-en??? Vagy valamit félreértek?

    VálaszTörlés
  2. Nem érted félre. Így igaz. :)
    Jó, hogy előbukkantál, már hiányoltalak. :) Jól vagy?

    VálaszTörlés
  3. hihi, ez azért európai szintű számolás ám, mert mindenhol ebben az évben van, itt a ködösben már márciusban megszámoltak minket. Ezért most nekem csak a lakásrészt kellett kitölteni, a személyi lapokat nem.
    Szerencsém volt, szomszédasszony kibonotta a borítékomat, átküldte a kódokat és minden működtt és kb 6 perc alatt végeztem is vele :) :)
    Kitartás, lesz ez még rosszabb is, bürokrácia nem gyerekjáték :) :)

    VálaszTörlés
  4. az előbb ez lemaradt, ráadásul chrome alatt nem is fut a rendszer :( csak a többi böngészővel, gáz azért ez kicsit

    VálaszTörlés
  5. Köszönöm, hogy hiányoltál :)! Pedig itt voltam, csak hallgattam... Hogy jól vagyok-e? Hááát, elég vegyes a kép. Egyszer fenn, egyszer lenn, mint bárki más, csak én ezt olyan nehezen tudom elfogadni.
    Annyira sajnáltalak (ez olyan hülye szó, de nem tudok jobbat) a 32 nm miatt, de mikor elolvastam a következő postodat a családodról... Szülői mentalitást tekintve 90 %-osan egyeznek a paramétereink és inkább ez az, amiért sajnálnivalók vagyunk Te is, én is. Tudod mit mondott a pszichológus a szüleimmel való kapcsolatomat elemezve? Azt hogy igazi túlélő típus vagyok. Egyből Rád gondoltam és a blogod fejlécének gondolatára. Én -és ne sértődj meg, de szerintem Te is- túlélem az életet, cipelem a terheket, a sebeket, amiket folyton felszakítanak. Ne féljünk túlélők lenni Dius, mert ez igazából dícséret, amiért a sok elénk állított akadály ellenére fejlődünk lelkileg! Nekünk a nehezebb út jutott, de bevesszük a kanyarokat :)!

    VálaszTörlés