Mindennapi nyavalyáink

Hát nem akarnék valami negatívat postolni már megint, de ha egyszer most ez van, hát ez van. Túl vagyunk már kétszer a hányós-hasmenős víruson, és miután Patrik mindkétszer megúszta, hát gondoltam, akkor ajjvé, fellélegezhetünk, erre a szezonra ezt letudtuk. Ami úgy tűnik, azért igaz. És Patrik továbbra is a megúszta kategória.. De ma reggelre Roland lázasan ébredt. Ami önmagában is ijesztő, még így, rutinróka anyaként is, hát még úgy, hogy ma reggeltől délutánig kellett mennem dolgozni. Első reakcióként telefont ragadtam, és hívtam a főnökömet, sikertelenül. Aztán kigondoltam a hogyan is csináljam dolgot... és jött velem dolgozni. Igen, ilyen eszetlen marha vagyok, hogy annyira lelkiismeretes vagyok, hogy a fűtés nélküli boltba viszem magammal a lázas, végtagjait fájlaló gyereket. Végül délután kettőig ott volt velem, akkor tudott az első felnőtt családtag érte jönni. Azt nem tudom elmesélni, mennyire szörnyű volt, hogy annyira rosszul érezte magát, és sírt, hogy haza akar jönni lefeküdni, én meg annyit tudtam tenni érte, hogy fogtam az ölemben, szorosan betekerve egy polár plédbe (itthonról vittem). Folyamatosan 38 körül volt a láza, fáj a torka, a lábai, a feje, és estére már a nyaka is, ja és a hasa már megint. Attól is bűntudatom van, hogy nem került ma orvoshoz, csak reggel tudom elvinni. Kapott lázcsillapítót, és oscillo-t, és hátha nem is lesz rosszabbul már ennél.
Délután már Patrik is panaszkodott szédülésre és fejfájásra, de remélem, ő csak fáradt, és semmi komolyabb. Erik újfent hasfájásra panaszkodik, mindössze egy nap telt csak el úgy, hogy ne fájlalta volna, és ne lett volna kőkemény és puffadt.
Na és tegnap én is orvosnál jártam. Vittem az mri leletemet víg kedélyű új orvosomnak, aki egy egészen komoly figura amúgy. Tuti, hogy külön gyógyereje van a vidámságának is. Mert annak ellenére, hogy "rámragasztott" egy újabb diagnózist, nem is keseredtem el. Mondjuk ez már az a kategória, hogy végre "neve van a gyereknek". Nem is akármilyen. Restless legs syndrome (RLS), magyarul Nyugtalan lábak szindróma. Ez a lábrázás kérem szépen. Mondjuk nem azért, de ezt mondhatták volna, hogy ez egy létező betegség, egy csomó energiát pazaroltam arra, hogy azon aggódtam, mekkora ufo vagyok már ezzel a lábrázással. Egészen jól el is magyarázta, hogy attól van ez, hogy az én izmaim folyamatosan termelik csak az adrenalint, de nem adnak le eleget. Úgyhogy a magne B6 mellé javasolt a calcium pezsgőtabletta is, de előbb ellenőriztetnem kell a véremben ezeknek a szintjét. A másik pedig, találnom kell egy mozgásformát, amit heti kétszer harminc percben csinálok. Ő a nordic walking-ot javasolta, egyszerűen csak "botozásnak" titulálva, mire én javasoltam neki, hogy ugyan adja már írásba, hogy nekem botoznom kell. Csak úgy, hátha egyszer valahol rám tör az őrület, és valakit megbotozok.. legyen már egy papírom erről. De persze nem adott. Ez a házi feladatom most, hogy találjak valamit, amit szívesen csinálnék, és meg is tudnám oldani, hogy elmenjek. Kutyasétáltatásban és munkába járásban kimerül egyelőre az ötlettár. Spinning és zumba nincs nálunk. Zumba volt, de már nincs. Aerobic nekem nem jön be.
Ja, és elárulom, a gondozási naplónak is van értelme. Mert én, aki irtózom az ilyen kötöttségektől, szépen, becsületesen beikszelgettem a lábrázásokat, meg a mindenfélét, Ő pedig, lazán rámutatott, hogy hát itt van a hormonális háttér.. az egyik sorozat menstruáció közelben, a másik pedig ovuláció közelben. Ohó... erre sem derült eddig fény. Kár, hogy a menstruációs dolgot nem tiltotta meg. :D De majd, amikor fél év múlva megyek hozzá (nagyroham esetén előbb), akkor megemlítem neki... hátha belemegy. Az mri miatt pedig nem aggódunk. Jó az. :) Úgyhogy ha jó, akkor jó. És ennyi.
Addig meg, én, aki termelem az adrenalint, tehát maga vagyok az energiaitalos-doboz, majd keresek valamit, ahol jól kitombolhatom magam.
Csak előbb még meggyógyítom a kiskirályfit. Aki megint nagyon lázas. És az ágyamban alszik.