Könyvélmény hatása

Olvasom ezt a Meg Cabot könyvsorozatot (oldalsávban szerepel), és amellett, hogy legyőzte bennem az előítéletet, miszerint Meg Cabot csak nagyon nyálas és nagyon rózsaszín lányregényeket tud írni (igazad volt, Eszter, tényleg nagyon szórakoztató), még egy csomó kérdést is felvetett bennem.
Mivel valószínűleg nem sokan olvastátok a könyveket, elmesélem dióhéjban, hogy arról szól, hogy két lány agyátültetésen esett át. Az egyik egy nagyon híres szupermodell, akinek a testébe egy okos, ámde csúnyácska lány agyát ültették. A szupermodell agya pedig egy teljesen átlagos testbe került. A történetben van még azért emellett kémkedés, szerelem, meg minden, ami kell. De én leragadtam ennél az agyátültetés dolognál. Mert az számomra tökéletesen evidens, hogy ha meghalok majd valamikor, bámelyik vesémet, vagy akármit odaadok annak, akinek szüksége van rá. De az agyamat? Hát.. amellett, hogy az enyémmel nyilván nem járna jól, aki kapná, azt azért igen erősnek érezném. Mert hát az agyam tárol mindenféle információt. Olyanokat, amitől én tökéletesen egyedi vagyok, mert olyan dolgokat tudok, amit senki más nem. Emlékek vannak elraktározva, amik szerintem azért nem törlődnének ki, viszont az a másik test nem tudna velük mit kezdeni. Ráadásul nem is tudom elképzelni azt sem, hogy mondjuk az agyam egy másik testtel is ugyanúgy együtt tudna működni, mint az enyémmel.
De azért nem én lennék, ha nem játszottam volna el a gondolattal, hogy viszont mi történne akkor, ha olyan helyzet állna elő, hogy az agyamat átrakathatnám egy másik testbe? Vajon akarnám? Mert minden nőben ott szunnyad szerintem a vágy, hogy egyszer, legalább egy napra kipróbálja, milyen is lehet olyan igazi szépségnek lenni.. vagy milyen lehet ott ülni az Oscar -gálán mondjuk Brad Pitt oldalán. De akár lehet az a vágya is bárkinek, hogy egy híres sportoló legyen. Vagy akárki. Iszonyú nagy zűrzavar lenne ebből, az biztos. Mert elképzelem, hogy mindenki, aki egy kicsit is elégedetlen magával, azt kérné, hogy egy általa tökéletesnek gondolt valaki lehessen. Ami viszont majdnem biztos, hogy ha megkapná, akkor már nem is érezné magát tökéletesnek.. mert mondjuk ha hirtelen ő lenne Fergie, másnap már még szebb akarna lenni.
Na de hogy milyen is lenne az a tökéletes Dius szerintem? Mindenképp magasabb lenne egy pár centivel. És hosszabb lábai lennének. Meg mondjuk a mellbősége is jó pár centit nőne. De a többi maradna... utálnám valami idegen vigyorát nézni reggelente a tükörben. És teljesen az agyamra is mennék szerintem...
Szóval, én inkább maradok így, ahogy vagyok. És Ti? Cserélnétek valakivel testet? Vagy akár agyat?
A legjobb az egészben, hogy nincs ilyen...de azért jó játék, nem? Régen is mindig úgy játszottunk, hogy "mondjuk azt, hogy....  "
Most akkor mondjuk azt, hogy ki/milyen lennél, ha kaphatnál egy másik testet? Vagy mondjuk azt, hogy kinek az agyát szeretnéd elorozni?