Így csütörtökre tudtam pontot tenni annak a dolognak a végére, ami miatt szükség volt rám a régi munkakörömben.Ami az elején még feldobott, az mostanra már jó nagy teher lett, mert ezzel is úgy jártam, hogy a kisebb szívességből az lett, hogy minden rám maradt, mint a csacsira a füle. Közben a saját munkám egy része vár rám, mert többször is nekiálltam, de mindig ott kellett hagynom. A napi dolgokat kézben tartottam, a többi úszik. Van kettő olyan is, amit holnap muszáj gatyába ráznom, mert nincs több idő.
De ez nem panasz most, csak kicsit le van amortizálva az agyam. Viszont cserébe úgy elröpült ez a hét, hogy csuda, és már holnap azt is dúdolhatom, hogy "mához egy hétre már nem leszek itt ..."
Ma délután végre megint nyár volt, jól esett sétálva menni vásárolni. És aztán este láttam a tévében, hogy kivételesen a gazdák és én ugyanazon az állásponton vagyunk. Ők sem akarnak több esőt. 😊
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése