Olvasom ezt a könyvet, az után, hogy a facebookon a Niok csoportban volt olyan hét, amikor minden nap legalább hárman ajánlották, és itt is írta valaki, hogy nagyon jó.
Úgy csinálom egyébként, hogy onnan a csoportból le szoktam menteni a nekem tetsző könyvek borítóképét, és már legutóbb is így mentem a könyvtárba, hogy kér könyvet is így kerestem, kép alapján.
Szóval, ha van ilyen egyáltalán egy olvasni szerető embernek, akkor mondhatom, hogy voltak elvárásaim ezzel a könyvvel. Az első pár oldal még nem az volt, amiből értettem volna, hogy mi ez a nagy rajongás mindenkitől, de mostanra beszippantott, és azon kapom magam, hogy szép sorban kerülnek elő az én virtuális piros füzetemben a nevek. Jó sok van áthúzva, indokolatlanul sok név mellett van, hogy meghalt, de vannak olyanok is bőven, ahová azt írhatom, hogy a kapcsolat ismeretlen okból megszakadt.
Vannak neveim, ahol azt érzem, lehet, hogy ha lesz elég időm és energiám hozzá, akkor leírom magamnak a történetünket, legalább a saját oldalamról lezárom ezzel. Nem hiszem, hogy bármelyik névnek is van folytatása.
Egy biztos, okkal ajánlották ezt a könyvet olyan sokan. A szomorúság mellett rengeteg pozitív érzést hordoz magában, rengeteg érzelmet szabadít fel, és rengeteg emléket idéz az ember elé.
Ha tehetitek, olvassátok el ti is.
nálam is várólistás egy ideje, de nem botlottam még bele a könyvtárban, célirányosan meg eddig mág nem kerestem. De majd most :-)
VálaszTörlésMilyen kár, hogy nem vagyunk szomszédok. Kölcsönadnám. 😊 Remélem rátalálsz, tényleg el kell olvasni.
Törlés