Megígértem

 Nemrégen tettem egy ígéretet, amikor az ötezredik bejegyzés dátumának a tippelésére biztattalak benneteket. VannilleCinnamon lett a nyertes, akitől ma megérkezett a kérés, hogy miről írjak. 

"Van valami, aminek megtételéről régóta álmodozol? Miért nem tetted még meg?"

Örök álmodozó vagyok, így elég hosszú listát is tudnék írni. De van egy, ami gyakorlatilag gyerekkorom óta nagy álmom. Mindig szerettem volna író lenni. Nagyon érdekelt az újságírás is, szívesen lettem volna Kadarkai Endréhez hasonló stílusú újságíró/riporter, elképesztő élmény lehet valakivel úgy beszélgetni, ahogy ő tud. De ennél is jobban vágytam arra, hogy egyszer egy igazi könyv borítóján az én nevem szerepeljen, és sok-sok embernek jelentsen kikapcsolódást a történet, amit én mesélek el. 

Hogy miért nem tettem még meg? Rengeteg könyvet olvasok, mindenféle műfajban, mindenféle nemzetiségű írótól, és rengetegszer megállapítom, hogy hozzájuk képest semmi tehetségem nincs. Azt tudom, hogy jól bánok a szavakkal, élőszóban és írásban is, azt hiszem, a szókincsem is elég gazdag, ahogy a fantáziámmal sincs gond. Mégis, az írás (még a blogirás is) egy olyasfajta lelkiállapotot igényel, amit a hétköznapok mindenféléje mellett nem könnyű elérni és fenntartani. Najó, ez inkább mentegetőzésnek tűnik. A teljes igazság nyilván az, hogy nincs elég önbizalmam hozzá, hogy úgy istenigazából nekiálljak. 

De ez az álom, ami annyira stabilan jelen van az életemben, hogy egészen biztosan van vele dolgom.