Ma reggel egy jó kis könyörtelen fejfájással ébredtem. Elszoktam már tőle, mostanában azért nem fáj annyira gyakran, mint régebben. De azért persze régi (nem szívesen látott) ismerősként üdvözöltem, és nekiláttam az ilyenkor szokásos gyógyszereket bevenni, stb stb. Azt tudtam, hogy nem múlik majd el teljesen egész nap, de azt mindenképpen el akartam érni, hogy az elviselhető tartományban maradjon. Ez sikerült, így ma is lett ebéd, lett tiszta ruha, tiszta ágynemű, és még sétáltunk is ma majdnem nyolc kilométert.
Délután csak Roli volt itthon, Erik dolgozni ment, Patrik még nem jött meg Milánóból.
A válogatott meccs okozott némi csalódást, pedig csak fél szemmel néztem, mert akkor húztam vissza az ágyneműt. Jó lett volna egy gólt rúgni legalább, de hát sebaj. Sok van még hátra a selejtezőkből. De remélem nem úgy lesz, hogy magunknak tesszük nehézzé.
Nekem is fájt tegnap a fejem. De mi egész délelőtt vásároltunk meg plázáztunk, én arra gondoltam azért. Remélem ma már jobb neked is!
VálaszTörlés8 km séta az nem semmi! Ügyesek vagytok!