5000

 Éppen ma van az a nap, amikor elérkezett az ötezredik blogposzt ideje. 

Senki nem találta el pontosan, de abból, amit VannilleCinnamon írt, arra következtetek, hogy ő bizony utánaszámolt, csak fals adatot kapott, mert volt pár sok évvel ezelőtti poszt visszaállítva piszkozatba, így azokat nem mutatta a számláló. Szóval kedves Vannille, ha szeretnéd, hogy írjak valamiről, akkor írd meg nekem. 

Egyébként nagy dolog ez az ötezer poszt. Sok évet rejt magában, sokféle érzelmet, jó sok percet, amit itt töltöttem, és jó sok embert, benneteket, akikkel kapcsolatba kerültem. 

Nagy dolog azért is, mert az egyetlen, amiben kitartottam magam miatt. Pedig voltak elbizonytalanító helyzetek, voltak kétségek. Tény, hogy nem vagyok már én sem annyira szókimondó és annyira nyílt magammal kapcsolatban sem, mint régen, az élethelyzet is teljesen más, mint a kezdetekkor, de mégis nap mint nap úgy zárom a napot, hogy leírom legalább pár sorban amit akkor éppen gondolok. 

Megmondom őszintén én most erre nagyon büszke vagyok. (És sokkal többet is írnék, ha nem reggel óta fájna a fejem)