voltam olyan jóeszű, jó képességű, mint a gyerekeim és Balázs. Mondhatjuk, hogy nem tőlem örökölték ezt a könnyedséget, amivel folyamatosan jó és jobb eredményeket érnek el.
Sohasem történt az meg, hogy valaki többet látott bennem, és hitt bennem, támogatott, elismerte azt, ami jól ment nekem.
Sohasem jöttem haza bizonyítványosztásról, évzáróról úgy, hogy bárki is azt mondta volna nekem, hogy ez igen..
Természetesen tisztában vagyok vele, hogy az én gyerekkoromban más világ volt, másképp működtek a szülő -gyerek kapcsolatok, mint most. Abban azért biztos vagyok, hogy ha csak egy kicsit is támogattak volna, sok minden másképp alakul.
Tegnap megkérdezte Erik, hol dolgoztam diákként. A postaelszámoló központban voltam csekket válogatni. Hajnali négykor mentem, és délután négykor értem haza. Aztán kérdezte, hogy mit vettem az első fizetésemből. Egy kockás tornacipő, és egy hosszú, fekete szoknyát . A tornacipőre előtte hetekig ácsingóztam (és természetesen borzasztóan feltörte a lábamat). És a többi pénz hova lett? Oda kellett adnom a mamának, mondtam. Azt már elhallgattam előle, hogy kellett a pénz a húgom tankönyveire.
Amikor ma Roli elém tette a bizonyítványát, és az oklevelet, amit kapott, ez mind eszembe jutott. Mert ugye onnan indultunk a középiskolába, hogy "nem lesz belőle semmi, mert lusta". Szerencsére itt vagyunk neki, és egy percre sem hagytuk neki, hogy ezt elhiggye. Minden szakmai tárgy ötös. Matek négyes. A magyar a nagy mumus (és ez nekem nagy fájdalmam, hogy neki nem tudtam átadni a könyvek, versek szeretetét), az valahogy nem sikerül hármasnál jobbra. De mindegy is, amikorra nagyon fontos lesz, majd tudni fogja amit kell. A lényeg, hogy van hite saját magában, és kihozza magából, amit tud.
Remélem huszonöt -harminc év múlva arra fug csak ezekből az évekből emlékezni, ami jó volt neki. Ezek az évek erről szólnak.
Sokszor mondtam már, de most is ideírom, hogy számomra olyan példaértékű az, ahogy a fiúk mellett ki tudtok állni mindig, mindenkivel szemben. Mentálisan nagyon nehéz szembemenni az árral, és ellensúlyozni a "nem lesz belőled úgyse semmi" véleményeket, ami alapjaiban vérlázító szerintem, mert ilyet egy felnőtt ember, egy pedagógus nem mondhat egy gyereknek.
VálaszTörlésNagyon jó érzés lehet, amikor sorra kapjátoka felnőtté vált fiaitoktól a visszajelzéseket, hogy nektek volt igazatok, és Ti csináltátok jól.
Gratulálok Rolinak a szép eredményhez, és hogy végül mégiscsak megtalálta az útját és lesz belőle VALAKI. És persze Nektek is! Most már jöhet a jól megérdemelt pihenés :-)
Rolinak szívből gratulálok és nektek is ahogy a gyerekekkel lenni tudtatok/tudtok, támogatjátok!
VálaszTörlésÉs neked még azt írnám, hogy milyen jó lenne ha magadat is így tudnád támogatni és hinnél magadban. Megérdemled! Okos is vagy, a képességeid is rendben vannak, szinte bármit kitalálhatsz még magadnak azon a területeken, amik téged érdekelnek.