Érdekes..ma este egy régi blogoldal jutott eszembe, és rákerestem, vajon van e ott bármi hír mostanában. Nem, évek óta nem született új bejegyzés. Ami szomorú, mert tudom, hogy valamikor fontos volt neki is, igényes blogot vezetett. Aztán ha már ott jártam, az ő könyvjelzői közül a régi "ismerősök" blogjaira is benéztem. Vagy benéztem volna, mert rengeteg oldal már nem létezik, blog eltávolítva üzenettel szembesültem. Remélem, hogy azért az a sok emlék nem az enyészeté lett, és valahol van róla egy mentés a családi számítógépen.
Szomorú ez, ahogy ezek az oldalak magukra lettek hagyva, és úgy maradtak ott, hogy az utolsó bejegyzés is azt sugallja, lesz még folytatás. Olyan, mintha be lett volna hajítva valahová az ágy alá, mint egy régi notesz.
Pedig milyen jó is az, amikor azt látja az ember, hogy azok a kis cuki babák, akikben sok -sok éve gyönyörködtem, vagy velük izgultam az első ovis/iskolás napjukon, mostanra már éppen felnőttesedő fiatalemberek, fiatal hölgyek.
Persze nem vagyunk egyformák, és sokan úgy gondolják, a tinédzser és fiatal felnőtt gyerekeink életét már nincs jogunk megosztani. Nyilván olyan mélységben nem is teszi már meg senki, mint amikor arról számolt be, hogy a kis egyéves mivel töltötte a napját, de azért lehet úgy is írni róluk, hogy vállalható legyen.
Meg egyébként arra is tök kíváncsi lennék, ki hogy változott meg ennyi év alatt.
Én sem írtam kb. 2015-2016 óta. A régi nagy kedvenceim, ahogy elkezdtek megszűnni, áttérni facebookra, úgy én is abbahagytam. Annyira nehéz időszak volt az az életemben, nem írtam róla. A gyerekek privát életét is próbáltam védeni.
VálaszTörlésNéha azért hiányzik. Ha bele-beleolvasok, jó érzéssel tölt el.
Ma már csak 3 blogot olvasok. A tiédet, a Beáét és még egyet.
Abba ne hagyjátok!
Részemről megpróbálom. 😊
TörlésÉn soha, sehová nem raktam és rakok ki a gyerekekről képet. Nekem ez teljesen tabu, főleg amíg olyan kicsi, hogy ő maga erről nem tud dönteni. Nyilván egy nagy gyereket már meg lehet kérdezni arról, hogy nem ellenzi-e, de nekem a kamasz gyerekeim már azt se nagyon szeretik, ha fényképet csinálok róluk, nem, hogy egy nyilvános blogban szerepeljen a kis életük bármilyen részlete. Aztán vannak szomszédok, kollégák, barátok, család, akik bizony mind felfedezhetnek, ez hozhat kellemetlen helyzeteket, akkor viszont nagyon meg kell szűrni mit írsz le, marad a nagy semmi kb. :) (Nagyon-nagyon régen, hiszen a lányom már 18,5 éves és még a születése előtt volt, írtam egy fórumra (!!) a dokimról, név nélkül amúgy (mármint a dokim neve se szerepelt), de nem tudom hogyan eljutott hozzá, és iszonyat, de iszonya mérges volt, és borzasztóan lecseszett, hogy mit képzelek magamról, hogy a megkérdezése nélkül írok róla, pedig amúgy jót írtam. Mondjuk ebben talán már más a világ, egy szolgáltató ne sértődjön már meg azon, hogy valaki ír róla...)
VálaszTörlés