Csak úgy mondom

 Egyszer már úgy futólag kérdeztem, mit gondoltok, mikor írom meg az ötezredik bejegyzést, de mindenki átsiklott a kérdés felett, vagy csak nem volt kedve senkinek sem megtippelni. De most megkérdezem megint, hátha van valaki, akinek van kedve tippelni. Úgy lenne menő, ha valamit felajánlanék, ugye? Na de legyen. Azt nem merem ajánlani, hogy elmegyek vele egy fagyira/sütire/kávéra, mert előfordulhat, hogy a helyes tipp a világ másik feléről jön, és félek, hogy azt nem tudnám betartani. De az lehet akár, hogy arról fogok írni (ésszerű keretek között), amit ő szeretne. 

Ma reggelre jóval hűvösebb időre ébredtünk, mint amit az elmúlt napokban megszoktunk, és napközben sem volt túlságosan meleg. Hát ilyen is van, ilyenkor is. Ennek ellenére sem volt rossz napunk, főzni nem kellett, házhoz jött az ebéd. Ilyenkor látszik, hogy még akkor is rengeteg időt és energiát emészt fel a főzés, ha nem vagyok az a fajta, aki órákat tölt a konyhában. Előfordul, de nem ez az általános. Jobban szeretem az olyan ételeket, amik másfél - két óra alatt maximum készen vannak. Sok más háziasszonnyal együtt én is azokat szeretem a legjobban, amihez egy edény vagy egy tepsi elég.. Délután pihentem is, pár dolgot csináltam is, Erik nagy örömére tiramisu is készült.