Ez a hét is. Hajnalban indult a nap, számomra is meglepő módon annak ellenére is egészen könnyen keltem, hogy egyébként azt gondoltam, hogy na, most jön az, hogy nem fogok tudni lábra állni. Nálam jobban már csak Balázs volt jobban meglepve, hogy nem kellett fél órát könyörögni. Azt mondjuk kinyögtem neki rögtön ébredés után, hogy jajj, nagyon fáj a derekam, gondolom pont egy ilyen romantikus "jó reggeltre" számított így huszonkét év házasság után. Na persze én is jobban tudnám értékelni, ha valami szexi, cuki lányként tudnék kilibbenni egy ilyen hajnali négy órás ébresztő után. (Igaz, szexi és cuki húszévesen sem voltam), de most épp ez adatott, ez a lábfájás-derékfájás. Nem tudnám pontosan megmondani hol fáj, hogyan fáj, és vajon mi minek a következménye, de nem kellemes, az biztos. Holnap megyek masszázsra, remélem, hogy az majd sokat fog ezen segíteni.
Ma is voltak, és holnap is lesznek nehéz pillanataim, nagyon sok megoldásra váró probléma van. Én nem tudom, kicsit olyan, mintha a világ utolsó karácsonyára készülnénk, és mindenki nagyon meg akarja adni a módját. Én nagyon szeretem a karácsonyt, imádom a mindenféle fényeket, díszeket, manókat, de vannak olyan pillanataim, amikor az összes ilyen csetreszt kedvem lenne betiltani. Nem tudom elmondani sem, hány óra munkám van már csak nekem az idei karácsonyban, és még csak november eleje van. Igaz, már szeptember közepén is ezzel foglalkoztunk.
A héten valamelyik nap megyek könyvtárba, legkésőbb péntek délután, már várom is az ottani hangulatot.
Ki kéne próbálnod a jógát vagy pilatest, szerintem jót tenne a testednek a rendszeres nyújtás. Nem állna be ennyire a derekad talán.
VálaszTörlés