Az évnek ezek azok a napjai, amikor sokkal gyakrabban és egészen másképp is eszünkbe jutnak azok az emberek, akiknek már csak a szívünkben maradt az emlékük. Egészen másképp gondolunk azokra, akik idős korukig velünk voltak, vagy akiknek a halálakor még mi magunk gyerekek voltunk, mint azokra, akik fiatalon hagytak itt minket. Én mindig őszintén hittem abban, hogy van másik életünk, emiatt kicsit másképp viszonyulok a temetőhöz, másképp gondolok rájuk. Van, akivel várom a viszontlátást, mert vannak befejezetlen beszélgetéseink, lettek volna még kérdéseim. Mindannyiukra emlékeztünk ma mi is, itthon is, és a temetőkben is.
Még mindig nem vagyunk teljesen jól sem én, sem Balázs. Én ma már itt tartottam gondolatban, hogy kicsit bántam ezt a harmadik oltást, de természetesen csak azért, mert idegesít, hogy ennyire elhúzódik most ez a furcsa érzés. Még ma is minden porcikám fájt, és minden mozdulat nehezemre esett. Így aztán a délutánt sorozatnézéssel töltöttük. Jó lenne, ha holnap már legalább közel lennék a normális állapotomhoz, mert megint nem csak a saját munkámat kell majd elvégeznem, és az így nem lesz könnyű. De majd megoldom, mert muszáj lesz.
A fiúk nincsenek feldobva a holnapi iskolakezdéstől, meg tudom őket érteni. De nemsokára lesz téli szünet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése