Ma reggel borzasztó fejfájással ébredtem, pedig épp tegnap voltam büszke magamra gondolatban, hogy milyen régen volt ilyen. Foghatom a hidegre, foghatom a hormonokra, vagy akármire. Vagy nem is kell fognom semmire. Szerencsére Balázs hozott gyógyszert, és még egy negyed órára vissza is tudtam feküdni, így már vállalható lett a munkába indulás is.
A múlt heti viszontagságok után ma ma meglepően normális napom volt, megszűnt az a nyomás, hogy egyik napról a másikra kell megoldani mindent. Sokkal könnyebb így.
Erik feltűnően csendes mostanában. Sokkal kevesebbet fecseg, sőt, vannak napok, amikor harapófogóval kell belőle pár mondatot kihúzni. Sejtem csak, hogy nagyjából fogalma sincs arról, hogyan tovább, vagy hogy mit is szeretne igazán. Ijesztő dolog felnőttnek lenni, és azt is el tudom képzelni, hogy a legkevésbé sem hiányzik neki az anyja okoskodása. Még hagyok neki egy kis időt, de aztán rá fogok szállni, és együtt szerintem sikerül kigondolni mi legyen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése