Ma olyan igazi novemberi időre ébredtünk, amit én aztán egy kicsit sem szeretek, de eszembe jutott, hogy pl Tami biztos örült ennek ma reggel. Ez mondjuk az én kedvemen nem sokat javított, de mégis jó a tudat, hogy legalább valaki szereti ezt.
Az sem dobott fel túlságosan, hogy ugyan kialudtam magam, mégis ma is már ébredés után olyan fura volt a közérzetem. Nem mondhatom, hogy beteg vagyok, de kb olyan érzés, mint akiben ketyeg valami időzített bomba. Simán benne van, hogy miután tudom azt, hogy még jövő héten is nélkülözhetetlen leszek, nem engedem meg magamnak, hogy kitörjön rajtam bármi nyavalya, de belül már bőszen dolgozik, és csak a kínálkozó alkalomra vár, amikor végre két vállra tud fektetni. Volt már ere példa, így semmi meglepetés nem lesz a dologban.
A nyakamon.is fedeztem fel furcsa kiütéseket, szerencsére nem pirosak, hanem fehérek, de nem tetszenek. Azon gondolkodom, hogy mégis rá kéne szánni magamat, hogy elmenjek kozmetikushoz, egyre gyakrabban bajlódok a bőrömmel. Persze, tudom azt is, hogy akár belső problémák miatt is tapasztalom ezt, és akár ez a fura érzés is közrejátszik a kiütések/pattanások megjelenésében is. Valószínűleg a hormonjaim sem működnek már olyan stabilan, mint eddig. Az mondjuk fura, hogy nem általános dolog negyven éves kor után mondjuk évente egyszer hormonpanelt nézetni mindenkinél, igaz..az sem általános, hogy legalább évente egyszer egy normál vérképet csinaltasson mindenki. Olyan sok mindenre derülhet fény, akár még időben is kiderülhetne egy kialakulóban lévő cukorbetegség, pajzsmirigy probléma, amikor még könnyebb lenne kezelni, mint amikor már komoly tüneteket okoz. Nyilván ez is utópia, mert a covid helyzet előtt sem volt ez közérdek, nemhogy most.
Egyébként épp a fentiek miatt nem nagyon csináltunk semmit, ebédre csülköt sütöttem, mostam, tévéztünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése