Ez is egy olyan vasárnap volt, amikor Balázs dolgozott. Ezekre a napokra általában nem tervezünk semmi programot, mert csak a munkaidő kezdete biztos, az meg hajnali ötkor van. Így, ha fél kettőkor haza is tud jönni, már fáradt mindenhez. De ez most egy másmilyen vasárnap volt, mert éppen ma lett 73 éves apósom, így a szülinap alkalmából valahová el akartuk hívni egy ebédre (uzsonnára). A helyzetet kissé bonyolította, hogy Patrik tegnap este már átmenetileg lakhelyet váltott, Zsófiék elutaztak, ő vigyáz náluk a kutyára és a házra. Na de nem véletlenül van egy projekt menedzser és két logisztikus is a családban, találtunk kompromisszumos megoldást, amivel nem csak a terv valósult meg, de bónuszként még egy régi (egy éves) ígéretünket is beváltottuk.
Így kötöttünk ki ma délután Csepelen a Periferico pizzázóban, amit Patrik barátja működtet. Szürreális élmény volt, egy régi lottózóból lett pizzéria, magán viselve a szocializmus minden borzasztó báját. Magunktól lehet, hogy sosem ülünk ott le, de mekkora balgaság lenne ez esetben külsőre ítélni. Életem legfinomabb pizzáját ettem itt. És még a pizza után meglepetés desszertet is kaptunk, isteni finom mézes görög joghurtot barackkal és dióval. Azt, hogy egyébként Andris "csak" hobbiból tanulta meg a pizzakészítés rejtelmeit, észre sem venni. Szóval, ha valaha arra jártok, ne hagyjátok ki, de csak nagyon éhesen menjetek.
Még elhittük Patrikot Budakalászra, és utána jöttünk haza. Jó kis délután volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése