Napközben éreztem azt, amikor sokadszor zendített már rá az eső, hogy bizony mindjárt csütörtököt mondok. Én bizony faztam is ma, és mély együttérzéssel gondoltam azokra, akik épp valahol nyaralnak, és arra számítottak, hogy augusztus elején csakis jó idő lehet. De nem mondtam csütörtököt, mert folyamatosan emlékeztettem magam arra, hogy ez bizony már péntek munka szempontjából, mert holnap nem megyek. Jobb is. Mostanában a négynapos munkahetek is bőven elégnek bizonyulnak, értem azokat, akik így nyilatkoztak, amikor volt a témában valami reprezentatív kutatás. A mostani őrült világban szükség lenne arra, hogy a pihenéssel, kikapcsolódással töltött időt növeljük, de ahogy látom, inkább a másik irányba megyünk el. Gondolom mindenki részéről van egy versenyfutás is az idővel, ki tudja mit hoz a szeptember. Na de én csak a saját sorsomért vagyok felelős, minden mással foglalkozzanak mások inkább.
Arti javult valamennyit, ma már evett is egy keveset. Látszik, hogy könnyebben lélegzik, de még nagyon gyenge és erőtlen is. Ami nem csoda ebben az állapotban. A gyógyszereket Balázs fecskendővel adja be neki, így egészen biztosan oda kerül, ahová kell.
Holnapra mindenki vuduzza a napsütést légyszi, mert kirándulni megyünk. De erről majd holnap mesélek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése