Eszeveszett tempóban megy az idő, alig kettőt pislogunk, és mindig újabb hétfő van. Nagyjából minden ugyanolyan, olyan, mintha valami sormintát követnénk. Én azért mindig próbálkozom kicsit színt vinni az unalmas hétköznapokba, akkor is mosolyogni, amikor egyébként mindenki csak fásultan, belefáradva a problémák megoldásába vonszolja magát. Néha ők győznek le engem, és olyankor nekem is egész nap borzasztó hangulatom van.
Nem titok, szerintem sokszor írtam már, hogy az ünnepek előtti napok nálunk mindig borzasztóan sok munkát jelentenek. Az augusztus huszadikák évek óta a legnagyobb mumust jelentik. Az számomra elképesztő, hogy egy csomó okos emberrel vagyunk körülvéve, mégis ugyanazokat a hibákat követjük el.
Ma külön küldetésem volt az egyébként agyonstrapált főnököm arcára néha mosolyt csalni, de sikerült.
Itthon minden rendben, már a hétvégét tervezgetjük. Elvileg vasárnapra van meccsjegyünk, de kilencvenkilenc százalék, hogy el fogják halasztani a nemzetközi szereplés miatt (kell három nap a két meccs között, az így nem teljesül) Az időjárástól is függ, hogy hogyan alakul, hogy esetleg megint Balaton, vagy valami más lesz belőle. Majd meglátjuk. És az már most tök jó, hogy a háromnapos hétvége négynapos lesz, még hétfőn sem megyünk.
Én azt sem értem, hogy egy egynapos ünnep miért őrjíti meg az embereket és akarják megvenni az egész boltot.
VálaszTörlésMennyi kaja megy aztán a szemétbe...