Úgy hívják, hogy hivatalos távollét egész pontosan. Már hetek óta tudom, hogy a mai napot a másik raktárunk oktatótermében fogom tölteni, sok olyan kollégával együtt, akiknek csak a hangját ismerem, esetleg váltottunk már levelet egymással. Nyilván nem az ismerkedés volt az elsődleges cél, hanem annak a hosszú és igen érdekes útnak az előkészítése, ami az új raktárkezelő rendszer bevezetéséhez kell. Szerencsére még bőven van idő előkészülni, évek telnek el, mire majd egyszer valaki nagy levegőt vesz, és lekapcsolja a régit, ami az elmúlt 20 évben már jó szolgálatot tett, de nyugdíjazni kell, nincs hozzá több fejlesztői háttér.
Kíváncsian vártam a kollégákat is, a másik raktárt is, ami itt mifelénk afféle "bezzeg raktár", mert legendásan sokat hangzik el, hogy bezzeg ott...megoldják, elfér, stb..
A kollégák abszolút pozitív hatással voltak rám, majdnem szégyenkeztem is kicsit, mert ők minden értelemben sokkal motiváltabbak, pozitívabbak, mint mi. Ez már pár mondat után teljesen nyilvánvaló volt, mindenki rengeteg ötlettel, kérdéssel érkezett. Rám mondjuk csak időnként jellemző (még), hogy az egyébként kreatív, fejlődést szerető énem háttérbe szorul, és átveszi az irányítást a "jóvanazúgy" én, de nagyon sok helyi kolléga inkább ez utóbbi állapotban van. Az okait is tudom ennek, de nem az én dolgom ezt feltárni, és változást elérni.
A raktár inkább csalódás volt, mint nem. Hatalmas, sokkal nagyobb, mint a miénk, de nálunk nagyobb a rend, és sokkal komolyabb rendszerezettség is van. Tény, hogy nekik bizonyos dolgokban nehezebb dolguk is van (a nagyság átka), de ez sajnos nagyon látszik is.
Egy órával a munkaidő vége előtt értünk haza, de már nem mentem be. És jólesett....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése