Hétfő

 Ez megint egy olyan hétfőre virradó éjszaka volt, amikor mindösszesen két és fél órát sikerült aludnom. Nem tudom, hogy miért ilyenek ezek a vasárnap éjszakák, de ez már a sokadik ilyen. Pedig nem fekszem le napközben, még véletlenül sem kockáztatom meg, hogy elnyomjon a buzgóság. Igaz, az biztosan nem segített, hogy elég felfokozott hangulatban feküdtem le, mert hozzánk is megérko a vihar este pillanatok alatt, és Patrik még épp úton volt hazafelé. Figyeltem én is, ők is az időkép radarját, ami azt mutatta fél tizenegykor, hogy mire tizenegykor beér a vonat, már nem fog esni. Egyébként úgy is lett, mert kb negyed óra alatt túl voltunk a zivataron, de pont mire megnyugodtam volna, újra éktelen villámlásba kezdett. Patrik ugyan meg volt győződve róla, hogy gond nélkül hazaér, és rollerrel amúgy is csak hat perc az egész, engem nem győzött meg, felébresztettem Balázst, hogy menjen érte. Egyébként természetesen Patriknak lett igaza, és nem esett már, de nekem így volt megnyugtatóbb. 

Aztán az eső miatt nem mertük nyitva hagyni a tetőablakot, és ez nagyon zavart. Nem volt melegem, de kicsit sem volt komfortos. Fél kettőig emiatt forgolódtam, aztán valahogy csak sikerült elaludni, de már háromkor arra ébredtem, hogy egyrészt azonnal ki kell mennem a mosdóba, másrészt ugyanilyen sürgősen ki kell nyitnom az ablakot is. Még itt megint sikerült egy órát aludni, de négykor már kelni kellett, úgyhogy pont, amikor már jó lehetett volna, már le is kellett mondani róla. 

A nap nagy részében jól bírtam, voltak kisebb holtpontok,amikor állva is el tudtam volna aludni, de természetesen gondoskodtak róla, hogy ez eszembe se jusson. 

Egyébként emlékeztek még arra, amikor az új szemüvegem kapcsán írtam, hogy milyen nehéz megszokni? Nos, mostanra nélküle akadnak gondjaim. Ha nincs rajtam, már nagyon nem tudok olvasni. Emiatt kell új szokásokat felvennem. Sosem fürödtem szemüvegben, de most kénytelen vagyok, ha olvasni is szeretnék.