Hiába nem dolgoztam már csütörtök óta, és dacára annak is, hogy volt lehetőségem valódi pihenésre is még akkor, most épp hullafáradt vagyok, és arról ábrándozom, milyen jó is lenne, ha érintene a home office engem is. De nem érint, már tavasszal is tudtuk, hogy kiemelt stratégiai fontosságú helyen dolgozunk, emiatt aztán nélkülözhetetlen a munkánk. Van ennek jó oldala, természetesen, mert biztosak lehetünk abban, hogy nem csak holnap, hanem a jövő héten és a jövő hónapban is lesz munkánk. Azt azért kicsit furcsán éljük meg, hogy emiatt nálunk aztán lehet akárhány ember egyszerre jelen, a fontosak nem mi vagyunk, hanem az, hogy minden időben bekerüljön, majd időben ki is kerüljünk. Gondolom most megint beindul egy kisebbfajta beszerzési "háború" is, de végül is egyszer már megoldottuk, most is menni fog.
Apósom lakása ki van takarítva, az összes doboz kipakolva (illetve kettőben maradt pár dolog, amit nem tudtam hova tenni). A konyhában elképesztő munka volt rendbe tenni mindent, nem tudom elképzelni, hogy vajon mikor volt ott takarítva, vagy mit süthettek a sütőben. De készen van, efelől is megnyugodhatunk.
Így, hogy most ez a nagy teher lekerült a vállunkról azért sokkal jobb lesz. Biztos mindig lesz valami, amin idegeskedünk, feszültek leszünk miatta, de most már lehet kicsit lazábbnak lenni. És kellene is..
Egyébként ma is meccsnap is volt. Az eredmény követi a sormintát, megint egy 2:2-es döntetlent játszottunk. Továbbra is vezetjük a bajnokságot, de azért ideje lenne rákapcsolni kicsit, mert még nyolc meccs van, ez nem biztos, hogy kitart így..De nyilván focistának lenni sem ugyanolyan most..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése