Néha pontot kell tenni. És néha pont ez a pont kell ahhoz, hogy sikerüljön valamitől végérvényesen megszabadulni, felszabadulni a teher alól, amit az ezzel kapcsolatos érzések hoznak magukkal. Persze, van, amikor ezt a pontot nagyon nehéz odatenni, és teljesen lezárni. Nagyon komoly teher tud lenni az utolsó lépés, nagyon tud fájni is.
Ilyesmi van most nálunk. Balázs az, aki ezt az irgalmatlan terhet viseli. Hatalmas önfegyelemmel, összeszedetten, józanul, úriemberként azokban a helyzetekben is, amikor tízből kilencen már nem viselkednénk a legkevésbé sem így. Én a hátországot biztosítom, figyelem, aggódom érte. Ha kell, biztatom, ha kell, kicsit erélyesebb vagyok, de akár kimondom helyette azokat a gondolatokat is, amik neki nem mennek.
Holnap teszünk egy nagy pontot. Valaminek végképp vége lesz ezzel. De minden vég valami újnak a kezdete. Hétvégén már az új kezdetét szeretném megünnepelni.
Csak egy röpke kis pillanatra gondoljatok ránk holnap délelőtt, jól fog jönni. ❤️
Gondolok rátok...
VálaszTörlésGondolok rátok...
VálaszTörlésKitartás
VálaszTörlésGondoltam, mint az egyik, minden nap végén idelátogató zugolvasód :)
VálaszTörlésKöszönjük. Nagy szükség volt rá, de végül sikerült odatenni azt a pontot.
VálaszTörlésBármiről is volt szó, drukkoltam és örülök!
VálaszTörlés