Ma nyugalom volt, semmi kapkodás, semmi idegeskedés. Az órát is arrafelé állítottuk, amit jobban viselek, az időjárás is alakul már. Nem is teljesen voltam tudatában egészen ma délutánig, hogy mennyire komolyan befolyásolja a közérzetemet és a hangulatomat a mindennapi, folyamatos nyomás. Persze, tudtam én eddig is (csak nem sejtettem), de ma akkora felszabadulás volt ez a vasárnap, amilyet már rég éreztem. Nem gondoltam egy nap alatt megváltani a világot, és bepótolni mindent, ami hét közben, és tegnap elmaradt. Megcsináltam, ami nagyon kiabált, és kész. A fiúk forma1et néztek délután, én addig rendeltem a Spar online shopjában..jobb híján üzleti átvételi pontos átvétellel, de most megalkuszom ezzel, és legalább azok a dolgok már megvannak, amik nehezek. Cipelni így is kell majd, de erre azért vannak itt rajtam kívül páran, hogy ezt megtegyêk.
Ahogy néztem a fiúkat tévézés közben, eszembe jutott, hogy most csinálhatnék róluk egy képet, és lehetne az a címe, hogy variációk egy témára. Nem annyira egyformák, mint régen, kisebb korukban, de mégis teljesen egymás klónjai, keverékei. Mindenkiben ott van Balázs összes jellegzetes és markáns vonása, és mégis, most már mindenkiben látok egy kicsit magamból is. A gesztusaik tök egyformàk, a hangjuk nagyon hasonló (Patrik és Roli pl nagyon egyformán dörmög, néha össze is keverem őket). Egyformán tudnak figyelni, ez a figyelő arcuk például teljesen egyforma. Bámulatos látni, ahogy egyre inkább előjön a saját egyéniségük, mégis megmaradnak ezek a mindenkire jellemző vonások, arckifejezések. Kíváncsi leszek rá, hogy vajon vannak e ezek annyira erős gének, hogy ők is tovább fogják még adni, és majd egyszercsak lesz egy fészekalja egyforma unokám?
Nagyon jól fog esni még ez a két szabadnap, ami most következik, örülök, hogy megharcoltam érte.
Az meg majd utólag kiderül, mihez kezdek vele.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése