..nincs tavasz. Türelmetlenül várom pedig, mert most aztán már nagyon itt lenne az ideje. Azt el sem merem képzelni, hogy ha ilyen volt a március, akkor vajon milyen lesz majd az egyébként is szeszélyesnek tartott április.
Pedig azért az látszik, hogy a természet is szeretne már feléledni, azt képzelem, hogy amikor lesz végre pár igazi napsütéses nap, egyszerre minden ki fog zöldülni, virágba fog borulni. Ennek a látványa pedig már úgy is jobb kedvre hangol, hogy még csak elképzeltem Az igazi látvány gondolom valamiféle katartikus élményt jelent majd.
Újabban abszolút a tipikus negyvenes években járók mindenféle bajait megtapasztalom. Mondhatnám úgy is, hogy úgy vagyok mint ahogy a mondás is tartja, onnan tudom, hogy élek, hogy mindig fáj valami. De reményeim szerint ez is a napsütéses időszakban megszűnik majd.
Van rajtam egyfajta tavaszi fáradtság is de inkább csak elegem van egy csomó mindenből, és csomó mindenkiből. A korlátozásokat sokkal jobban elviselem, mint a butaságot és a felelőtlenséget. Azt meg főleg nehéz elviselnem, hogy szó nélkül kell hagynom ezeket, mert nekem lesz rosszabb, ha nem így teszek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése