Egész héten rettenetesen fáradt és nyűgös voltam, így ma megváltás volt arra ébredni, hogy péntek van. Minden napra jut valami újabb intézkedés, mindig van valami változás, amivel próbálkoznak, hátha sikerül a raktárajtón kívül tartani a tomboló vírust. Az intézkedések is nyomot hagynak bennünk, van, ami miatt morgunk, van, amit kevésnek érzünk, van, amit soknak. Igaz, mindegyik esetre igaz, hogy teljesen mindegy, hogy ki mit gondol, be kell tartani és be kell tartatni a szabályokat.
Korán jöttünk ma haza, és még tíz óra tájban megvolt bennem az az illúzió, hogy akkor délután elmegyünk vásárolni, lehetőleg megveszünk mindenhol mindent, hogy holnap és holnapután már csak pékáru kelljen. Hát..ez rőgtön a sparban meg is bukott, mert sokan voltak, kevés volt a hely közlekedni, és mire itt végeztem, már azt éreztem, hogy engem bizony fegyverrel sem vesz rá senki, hogy még bárhová is bemenjek. Ilyenkor mindig megfordul a fejemben, hogy miért is nem könnyítem meg a saját életemet azzal, hogy az ilyen hétvégék előtt időben gondolkodva házhoz rendelek, amit csak lehet, illetve, hogy miért nem rendelek inkább kaját. De az előbbi valóban nem jutott eszembe, az utóbbi lehetőséget meg már párszor kijátszottam mostanában, és ötünknek azért jó ára van egy-egy ilyen körnek. Igaz, már a főzés sem feltétlenül olcsóbb.
Hétvégére nincs tervben semmi, Balázs holnap is dolgozik, neki ez a hatodik nap lesz már, mire onnan hazaér, hullafáradt lesz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése