Péntek

 Ez most nem az a péntek, aminek felhőtlenül lehet örülni, mert nekem még holnap is lesz egy munkanap. De, dacára annak a szavakkal ki sem fejezhető fáradtságnak, amit érzek, azért nagyon nagyon jó érzés volt ma végre megérezni az igazi tavasz illatot. És aláírtam ma a hétfő-keddi szabimat is, ami még fontosabb, a főnököm is aláírta, így azért megcsillant a remény ott az alagút végén. 

Nem sok mindent tudok felsorolni, hogy mit csináltam itthon, de legalább arra sikerült rávenni magam, hogy befessem a hajamat. Sőt, a tiszta ruhát is elpakoltam. Ez is valami. 

Fogalmam sincs egyébként, hogy mi van velem, mi ez az ólmos fáradtság, de borzasztó mértékben eluralkodott rajtam. Na még a holnapot valahogy kibírom, aztán kicsit lazább időszak jön.