Ma került végleg pont az elmúlt hónapok rengeteg idegeskedésére, ügyintézésére. Mától Balázsnak is van egy lakása, ami nem közös velem (még jó, hogy tegnap este írtam, amit írtam, de a kettőnek semmi köze egymáshoz) Nem fene nagy jódolgunkbam döntöttünk így, hanem mert muszáj volt. Azt továbbra sem szeretném nagyon komoly mélységben kitárgyalni, hogy mi minden történt itt október eleje óta. A lényege a történetnek, hogy apósomnak volt egy közös lakása a volt feleségével, ezt pedig a másik érintett személy mindenáron meg akarta szüntetni. Mi úgy kerültünk a képbe, hogy időközben Balázs lett apósom részének a tulajdonosa, így minden ezzel kapcsolatos ügymenet a mi vállunkat nyomta. Csúnya és döbbenetes dolgok hangzottak el az elmúlt hónapokban, de mindegy, ma, akkor, amikor átvettük az új lakás kulcsait, letehettük végleg az ezzel kapcsolatos összes terhet.
A gyerekek lelkesen segédkeztek mindenben mint ahogy az elmúlt időszakban is mindig itt voltak, bármire volt szükségünk, segítettek. Hol egy-két jó szóval, hol segítő kezekkel.
Azért remélem, hogy ebben a másik lakásban csak apósom fogja még sokáig jól érezni magát, és Balázs sosem érzi majd úgy, hogy jobb lenne neki ott..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése