Még mindig nem tudok izgalmas hírekkel szolgálni házunk tájáról. Minden ugyanolyan, mint tegnap volt, vagy mint a múlt héten. Kivéve talán, hogy mindannyian sokkal lehangoltabbak vagyunk már, mint eddig bármikor. Én egyre nagyobb aggodalommal látom a mindenféle adatot, és nem tudom elképzelni sem már, hogy még valaha visszatérünk az egykor normálisnak gondolt életünkhöz. Ahogy azt is olyan nehéz elhinnem, hogy még mindig vannak, akik nem hiszik el ezt az egészet. Bár biztos vannak olyan szerencsések is köztünk, akik még semmilyen formában nem találkoztak ezzel, csak ez valahogy egyre hihetetlenebb.
A lábfájásom állandósult, ami szintén nem tesz jót a kedvemnek. De majd csak lesz már valami jó is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése