Kutyabaj

 Freddy reggel sem festett valami jól, sőt. Nagyon úgy tűnt, mint aki nagyon beteg, csak nézett a szomorú, nagy szemeivel kifelé a házukból. Nem mozdult, mint aki nem is mer talán. Nem voltunk meggyőződve arról, hogy jó lesz ez így, de nem volt más választásunk, mint dolgozni menni. 

Azért mindkettőnkben folyamatosan ott motoszkált a gondolat, hogy mi lesz délutánig, Balázs egyszer küldött is nekem egy mobilszámot, hogy próbáljam meg a dokit, hátha kijön hozzá. Így is tettem, és micsoda szerencsém volt, mert pont a környéken volt, pár perc alatt itt is volt. Roli és Erik segítettek neki, hogy meg tudja vizsgálni. A nyaki nyirokcsomók kicsit még vannak nagyobbodva, se leginkább emésztési bajok, olyan szorulása volt, amivel már nem tudott mit kezdeni szegény. Kapott injekciót, görcsoldót, antibiotikumot, fájdalomcsillapítót, úgy ment el, hogy holnapra jobban kell lennie ettől. 

Szerencsére már délután sokkal jobban volt, este evett is már. Ahhoz képest hogy délelőtt még fecskendővel itatták a fiúk, bámulatosam gyors gyógyulás. Remélem sokáig nem lesz ilyen vaj megint.