Egy csomó mindenen egyébként, folyamatosan kattog az agyam, de továbbra is a legtöbb gondolatomar a vírus helyzet és a tavasz várás köti le. A vírus miatt szerintem még nem aggódtam ennyire magunkért, mint must. Minden nap több kollégánk érintett, emiatt úgy érzem, egyfajta túlélő show minden egyes munkanap, mert fogalmunk sem lehet róla, ki mindenki hordozó már, és ki mindenki lesz még beteg. Minden nap úgy jövök haza, hogy nem tudom, másnap reggel nem e én leszek a következő telefonáló. Sokkal jobban vigyázok, mint eddig, ha még egyáltalán ez elmondható. Ennyit tehetek.
A tavasztól nagyon várom hogy a meleget adó napsütés mellett hozzon magával csupa jó dolgot, vidámságot, nevetéseket. Várnám a focimeccseket is, de azt már elengedtem erre az idényre. De vár úgy lenne, hogy kellemes csalódás ér.
Erik próbaérettségije angolból ötös lett, és ötöst kapott magyarból is a hivatalos levélre. Rajta egyébként most látszik nagyon, hogy borzasztóan béke van fáradva ebbe az egészbe. Tőle teljesen szokatlan módon nem akar beszélgetni, nem harsány, nincs benne az a kicsattanó energia, mint általában. Csak úgy van, robot üzemmódba kapcsolva. Valahogy úgy van, hogy valaki mindig jobban megviselt egy-egy héten, mint a többiek. Szerencsére nem mindenki egyszerre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése