Azon kaptam ma magam, hogy lenyugodtam. :D Vicces, nem? Nem is voltam ideges. De lehet abban valami, amit Bartos Erika mondott itt már nekem többször is, és amit Erika is már úgy kb. tizenháromezerszer hozta a tudtomra az elmúlt években. Az a pillanat, amikor először feküdtem le úgy a múlt héten, hogy nem azon morfondíroztam, hogy mi az, ami nem jó, vagy mi nem tetszik, hanem örültem annak, hogy az a nap is egy jó nap volt, épp mindenki egészségesnek volt mondható. Még hálás is voltam azért, mert akárhogy is nézem, ez egy jó év. De ez majd az év végi összegzésből derül ki igazán. De az biztos, hogy minden nehézség ellenére jó ez így.
Na és aztán ez után az este után minden nap egy kicsit nyugodtabb keretek között zajlott. Előfordult, hogy konkrétan elvesztettem az időérzékemet is, annyira "alfában" éltem. Természetesen nem én lennék, ha ilyenkor még a gondolataim is nyugton maradnának. Így esett, hogy azon kaptam magam, hogy jelen időt használva jelentek ki dolgokat, amik csak a fejemben jelentek meg. Ezek után pedig azon kaptam magam, hogy úgy teszem a dolgomat ebben a jelenben, hogy előkészítem a terepet a következő jelenemhez. Zárok és nyitok egyszerre. Gyakorlatilag meg nem csinálok semmit.
De ez most jó.
Mindemellett végre én is észbe kaptam, hogy a hétvégén advent első vasárnapja van (hihi, és majd kezdődik a játék minden vasárnap, amikor én közlöm, hogy csíz a csupasz körtefán, és Balázs akkor is rá fogja mondani, hogy csíz a körtefán, ha már tudja egy éve, hogy nekem van igazam). Magamban tervezgetem az ajándékokat, aztán még addig százszor elfelejtem, meg újratervezem. De nem írom fel, mert már rájöttem, hogy nekem ebben ez a móka. :D Kicsit mazochista vagyok e téren.
Mindenesetre, most épp jó. Még így is, hogy közben Patriknak fáj a torka, Rolinak délutánra fájt a hasa (nem is mertem említeni, hogy holnap milyen nap lesz) , és még mindig tele van kiütéssel a tegnapi uszodás-szörfdeszkás móka után, Erik pedig amúgy is minden gondolatomban benne van.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése