Semmi olyanról nem tudok beszámolni, mint sok más bloggertársam, vagy épp blog nélküli szülőtársam. Nemhogy programról nem, de közösen eltöltött unalmas napokról sem. Mert nincs ilyen. Itthon voltam ugyan hétfőn és kedden, de dolgoztam tegnap is, és ma is egész nap. A gyerekek pedig itthon voltak. Hármasban, jobbára. Vagyis négyesben, mert a kutya is itthon volt, hol kint, hol bent. Igen szaranyának érzem magam olyankor, amikor reggel elindulok, és itt hagyom őket. Már rég nem attól, hogy nem vagyok itt felvigyázónak, ha Patrik jelen van, efelől nem aggódom egyáltalán. (sosem fogom tudni ezért kárpótolni, és meghálálni sem neki) De azért igen, hogy minden szünet így telik. Az őszi, a téli, a tavaszi. És a hosszú nyári szünet is. A szabadság nem elég. Voltunk ugye nyaralni, azzal kilőttem tíz napot a huszonnégyből. Egy csomószor kellett egy-egy nap a dokihoz menés miatt, és szépen el is fogyott, illetve azt hiszem, még egy napom van.
Ma este (vagyis ötkor, de az már este, mert koromsötét van) jöttek elém. Férj, gyerekek, kutya. Rolit kivéve, ő nem akart gyalogolni, inkább mamázott addig. Tudom, hogy a két nagyobb is utál sétálni, de megtették, mert annyival hamarabb találkozhattunk. Ugyan beszéltünk ma többször is telefonon, olyan témáink voltak, mint "hogy kell elrakni az ágyneműt az ágyneműtartóba", "hogy melegítsük meg a bolognait", és "szerintem a kutya ki fog e kapni amiért letépte a kutyaajtóról a borítást" Mindeközben még többször megbeszéltem Rolival, hogy fogadjon szót, Erikkel, hogy írjon leckét, Patrikkal pedig, hogy "persze, anya, minden rendben". Na de amikor ma hazafelé baktattunk bevásárlás után, Erik igen vádló hangsúllyal mondta, hogy "nem igazság, hogy holnap meg fodrászhoz mész". És igaza van. Mert nem igazság. De képtelen vagyok találni egy időpontot ezen kívül, amikor nem kell dolgoznom sem, meg a fodrász is épp ráér. Úgyhogy igazságtalan leszek, és szaranya, de legalább a hajam nem lesz ősz.
Az meg egy cseppet sem emelt a hangulatomon, hogy ahelyett, hogy itthon bármit csinálnék, vagy ahelyett, hogy végre tudtunk volna Eszterékkel is találkozni ma több olyan vásárlóm is akadt, aki engem talált érdemesnek arra, hogy megossza velem az élete történéseit. Annyira nem voltam pedig vevő rájuk...
A szomszéd büfében dolgozó hölgy épp tegnap kérdezte meg tőlem, hogy mennyi lenne az az összeg, amiért itthon maradnék főállású anyaként? Ami csupáncsak elmélet, mert sosem lesz ilyen. De mondtam, nem vagyok nagyravágyó, szerintem, ha negyvenöt-ötvenezret kaphatnék érte, nem gondolkodnék egy percet sem azon, hogy maradjak e. De mivel nem kell ilyesmin gondolkodnom, hát megyek továbbra is... majd a téli szünetben is. De hogy legyen itt valami pozitív is, legalább van hova mennem... ez is valami, nem?
Szerintem nem vagy szaranya...hidd el, nem vagy az.
VálaszTörlésÉn anyukám sem volt az, pedig neki is kellett dolgoznia, sőt egyszer még az óvodából sem hozott el senki, mert a család férfi tagjai nem voltak megfelelőek erre a feladatra, illetve bátyám 13 évesen azt hitte apu jön értem, apu meg.. Mindegy, a lényeg, ettől nem éreztem én azt, hogy anyu rossz anya lenne, most sem érzem így és nálad sem gondolom ezt! Fodrászhoz is kell menni, mert igen is, magadra is kell az idő!!
Hogyha a főállású anyaság mellett, ami asszem kb 23ezer havi 25ezer forintot tudnál keresni valami otthon végezhetővel, akkor otthon tudnál maradni?
VálaszTörlésA gyerekek után járó szabikat a párod veszi ki? Vagy hogy van neked 24 napod? A férjem kb 33 nappal gazdálkodik, 34 éves, ő kapja a gyerekek utánikat.
Semmi esélyed egy másik munkahelyre? Keresgélsz?
Szerintem nem Te vagy az egyetlen, aki szünet alatt is dolgozik. Ettől még nem vagy szaranya. Próbáljátok meg az estéket legalább kihasználni, együtt tölteni, hogy kicsit érezzék a gyerekek azt, hogy szünet van. Lehessenek fenn tovább, játszatok mozisat, nézzetek meg egy jó filmet, pattogtassatok kukoricát, vagy piknikezzetek a szőnyegen, vagy társasozzatok együtt. De ha van kedvetek, akkor sötétben is lehet még kint sétálni, leveleket rugdosni pl. A lényeg, hogy együtt legyetek, hogy nekik se legyen hiányérzetük, és a lelkednek is jobb legyen.
VálaszTörlésSzerintem se ilyen a szaranya... Tudom, hogy Tőled többletenergiát kíván, ha az estéket dobjátok fel. Akkor barkácsoltok, filmeztek vagy társasoztok. Persze Neked ehhez elég jó arcot kell vágnod az egész napos munkád után. Egyetértek Veled, hogy bizony nagyon kell ma annak örülni, ha van hol dolgozni, van mit csinálni és ezt nem árt, ha a gyerekek is tudják (pl. mi mindenre nem telne, ha ezt az áldozatot nem vállalnátok!)... és biztos vagyok benne, hogy a fodrászt is megérdemli egy anya és kár lenne rontani a hiánya miatt a közérzeteden. Szerintem soha nem árt, ha élethelyzetekben tanulják és szokják a gyerekek, hogy nem mindig ők vannak a centrumban és ő körülöttük forog a világ. Legyen nyugodt a lelkiismereted! Lehet, hogy valaki egész nap otthon van a gyerekeivel és még annyit sem ad nekik, mint Te egy lopott órában! :o) Erika
VálaszTörlésTimi, köszönöm. :) Ez most nagyon megnyugtató volt, hogy még ennyi év után sem érzed ezt úgy, hogy rossz lett volna neked. :)
VálaszTörlésKikocs, ugyanannyi a főállású anyaság, mint a gyes (25ezer és párszáz forint), amellé ha lenne stabilan és állandóan ennyi, gondolkodóba esnék. :)Igen, a gyerekek utáni szabit a férjem veszi igénybe, az ő állandó éjszakás léte miatt neki nagyobb "szüksége" van arra a plusz hét napra. :)
Keresgélek, egyelőre úgy tűnik, az esélyem a nullával egyenlő (legalábbis sehonnan egy hang visszajelzés sem jött)
Bea, biztos, hogy nem én vagyok az egyetlen. Amit lehet, kihasználunk, de mire én hazakeveredek, nekem agyamra ment az egyedüllét, nekik meg az együttlét. Így nehezített pálya van.. :)
Kedves Erika, köszönöm, hogy Te is írtál, nagyon jól estek a szavaid. A gyerekek tudják, hogy miért "kell" meghoznunk mindannyiunknak ezt az "áldozatot" ami az én munkába járásommal jár, és ezt el is fogadják. Végül a fodrásszal sem volt már bajuk, legalábbis elengedtek simán, és végül elégedettek voltak vele, ahogy "megszépültem". :) Örülnék, ha máskor is járnál erre... :)
Dius!
VálaszTörlésSzerintem se aggódjál a nagyfiú miatt! Inkább hagyjál fel a lelkifurdalással, mert azt megérezheti!
Már pár napja elolvastam a bejegyzésed,és annyit gondoltam rád! Hogy ez így tényleg nem jó! Mert ugyan most én is dolgoztam a szünet nagy részében, de előtte lehettünk azért együtt, és akkor pedig voltak barátnők, akik áthívták a csajokat, és voltak nagymamák, akik vállaltak felügyeletet; sőt, apukám még moziba is elvitte őket. A szomorú nem csak az, hogy te és a férjed nem lehettek velük, hanem az, hogy ezek szerint nem nagyon tudsz ilyenkor másra számítani, segítségként...
Na, jól feldobtalak, mi?
Kívánom, hogy találj egy jobb megoldást hamarosan!
Puszi,
Szilvi
Szilvi, nem baj az, hogy nem dobtál fel..
VálaszTörlésA rám gondolás is sokat jelent... és olyan sokan gondoltok arra, hogy jelenjen meg az életemben valami ennél sokkal jobb, hogy őszintén hiszem, hogy már csak egy kicsit kell így kitartanom.