Szívós szerda

És nem olyan értelemben, hogy micsoda kitartó voltam ma, és mondjuk szívós munkával elértem valamit. Egyáltalán nem.
Mondhatnám úgy is, hogy hat hete ugyanúgy telik minden szerdánk, de nem egészen, mert mondjuk a múlt hét szerda kimaradt. De ma megint. Minden szerdai hányásunk visszatért. Rolihoz. Ki máshoz. Bevallom, és azóta is szörnyű bűntudatom van miatta, hogy amikor reggel először mondta, hogy fáj a hasa, még nem is hittem el igazán. És amikor öklendezni kezdett, és végül valóban jött is valami, még akkor is azt mondtam, hogy oviba KELL menni. Bár az arca még most is előttem van, ami erre a mondatomra megjelent, és majdnem a szívem szakadt belé. Egyetlen mentségem, hogy voltak kétségeim azirányban, hogy vajon szorong e valamitől, vagy "zsarol" e engem azzal, hogy fáj, és itthon akar maradni, és ezt csak ilyen kegyetlen módon tudtam kideríteni. (bár így a nap végén ez úgy ahogy van, egy hülye gondolat volt, mert semmivel nem tudok többet, mint reggel) Szóval, kegyetlenül elvittem. Az óvó néninek elmondtam, mi volt, megbeszéltük azt is, hogy miért vittem el, és azt is, hogy ha bármi van, hív. Elmentem dolgozni, kinyitottam a boltot, és kb. tíz perccel később már csörgött is a telefonom, a kijelzőjén az óvó néni nevével. És mondta a rossz hírt, hogy egy fél szelet kenyér után a csoportszoba, meg a folyosó, meg a ruhája, meg úgy minden úszott.. úgyhogy akkor vigyük haza. Anyukám volt az ügyeletes, aki ment érte, ezt már megbeszéltük korábban...
Kivételesen szerencsém volt, és leváltottak, így négy helyett kettőkor már indultam haza. És azzal a lendülettel indultunk is a gyerekorvoshoz. Aki megnézte, megnyomkodta a hasát, megnézte a torkát, és közölte, hogy vírus, és akkor a terápia, b6 vitamin, normaflore, bő folyadék, diéta, és ennyi. Én meg mondtam, hogy na neeeem... ebből nekem elegem van, mire nézett rám értetlenül, hogy meghülyültem, vagy mi van. Mire mondtam, hogy ez most már a sokadik hét, ami így zajlik, és már a patika normaflore készletét is felvásároltuk, meg b6 vitamint is, mégis ugyanott tartunk, ráadásul egy olyan gyerekről beszélünk, aki negyedik éve jár ugyanabba a közösségbe, szóval én ezt a vírus-dolgot ezúttal nem nyelem be csak így. Gondolom látta rajtam az elszántságot, mert végül adott laborbeutalót, meg ultrahangra is beutalót, igaz, hozzátette, hogy biztosan nem fognak találni, de ha engem ez nyugtat meg... hát legyen. Ultrahangra november 25-re kaptunk időpontot. Amit nem akartam elhinni, lévén gyerekről van szó, de ott aztán hiába volt minden határozottságom, nem írtak be korábbra. (mondjuk ez ügyben még holnap futok egy kört)
Roli nincs jól, egész délután fájt a hasa, majd mire már épp mondtam, hogy de legalább már nem hányt mióta, akkor megint. Holnap vérvétel... aztán meg majd meglátjuk. Már az is biztos jót fog tenni neki, hogy itthon leszek vele. :) Hátha gyógyító ereje lesz az anyás napnak. :)