Ez az ötvenezer letöltés ez olyan érdekes érzéseket keltett bennem. Egyfelől mérhetetlen büszkeséget, mert ez a szám egy olyan, amit én egyedül értem el, és csakis magamnak köszönhetek mindent, amit ez jelent. No nem, nem kell arra gondolni, hogy namostaztán majd jól elszalad velem a ló, és a nagyarcúságtól majd látni sem fogok ezentúl, mert rögtön ezután máris életbe lépett a másik felem, ami azonnal, mint egy riadt kisnyúl azon tűnődött el, hogy atyaisten, azért ez már bizonyos fokig felelősséggel is jár. Azt nem sikerült megfogalmaznom jól, hogy miért is tartozom felelősséggel, mégis van bennem egy ilyesmi érzés. Még szerencse, hogy ez egy személyes blog, és jól látható helyen ott is van, hogy minden, amit leírok a saját véleményemet tükrözi, mert a mostanában bekövetkezett látogatottság-növekedésem néha efelől is gondolkodóba ejtett, mármint hogy jó e, ha ennyire őszinte vagyok mindenben. Aztán ezzel kapcsolatban is arra jutottam, hogy jó hát. Mert ha nem leszek őszinte azért, mert ki tudja ki olvas, akkor már nem is leszek hiteles sem, és már nem is lesz kedvem hozzá többé.
Régebben azt hittem, hogy majd nem tudom jól kezelni, ha olyanok is olvasnak, akik ismernek, vagy akikkel szóban is kommunikálok. Azt meg aztán egyenesen rettegésként éltem meg egy darabig, ha Balázs véletlenül olvasott tőlem valamit. Nem mintha olyat olvashatott volna, amit amúgy nem tud, csak mégis.. azt hiszem, mindig attól féltem, hogy majd azt mondja, szörnyű, amit itt művelek blogírás kapcsán. Az valami olyasmi lett volna, mint amikor egy ruhára azt mondja, hogy "jaj de hülyén néz ki", mert azt soha többé nem tudom felvenni. És tény, volt már rá példa, hogy olvasott valamit, és utána nemtetszését fejezte ki, de mégsem vette el a kedvem soha.
Azzal kapcsolatban szoktam találgatni, hogy vajon akik olvasnak, és sosem szólalnak meg, azért tesznek így, mert nem akarnának szóba állni velem, vagy azért, mert úgy van, ahogy egyszer Cucka írta, hogy annyira komplexek a bejegyzéseim, hogy a végén csak bólint egyet, és tovább áll.
Érdekes lét ez egyébként. Olyan vagyok is, meg nem is... de nagyon szeretem.
Azt hiszem, nem is az az ötvenezren túli számláló tükrözi ezt jól. Sokkal jobban mutatja ezt az, hogy ez a 777. bejegyzésem. Ez is egy jó kis szám. :D
Ezzel az egészen hosszúra nyúlt valamivel igazából csak köszönetet szerettem volna mondani Nektek, akik napi, vagy heti, vagy akármilyen rendszerességgel jöttök, és olvastok mindent, amit összehordok. :)
A köszönöm mellé pedig épp beillik az a valami, amit már a héten kinéztem magamnak, mint "elhozandó dolgot" Andinál. Simán lehet ez a bejegyzés az, amiben továbbadom ezt a "mozgalmat". Szabadon vihető, akinek csak tetszik. (és hajrá, juszt is szóljatok hozzá!)
Ez a hozzászólás érdekes dolog. Én Mammkánál koppintottam kicsit a homlokomra és megfogadtam, hogy akiket olvasok, hagyok pár sort. Magamból indultam ki, hogy milyen jól esik, ha nálam hagynak pár sort (még, ha nem is értünk mindenben egyet, akkor is). Sokan mondják, hogy a blogot maguknak írják és nem érdekli őket, hozzászólnak-e. Szerintem ez nincs így! A blogolás is kommunikáció. Ahhoz is kellenek a kommunikációs felek (még, ha virtuális is) és a közeg. Szóval, ha erre járok, mindig hagyok itt pár sort... Ezért!
VálaszTörlésÍrjak Neked arról, hogy a sok jó bejegyzést nemcsak magadnak köszönheted? Érted? Ugye? (föntről kaptad!) Üdv.: Erika
Én sem szoktam mindig kommentelni, de azért elég gyakran, ha mondjuk sikerül 5 mondatban megfogalmaznom, amit akarok, vagy nem lóg rajtam egyik fiú sem, stb...:))))
VálaszTörlésSzerintem is fontosak a kommentek, én is szeretem, ha kommentelnek nálam, és persze nem kell mindig egyetérteni.
Nem kell szerénykedned, jók az írásaid, jók a témák amiket olyakor-olykor előveszel és elgondolkoztatsz velük. Csak így tovább!!!! Legyen meg a 7777-dik bejegyzésed is:)
Gratulálok a szép kerek számhoz!:) Sok sok emberi gondolat ami a blogodból sugárzik. és hányan olvassuk:) Tényleg néha összetett és komplex vagy, ezt én is így gondolom. igaz nem szoktam sokszor kommentelni, de van, hogy egy egy írásodat többször is elolvasom. bevallom van, hogy elsőre nem értem, de másodszorra már megértem a lényeget. És, hogy miért nem kommentelek mindig? mert sokszor mintha én írtam volna, vagyis egyetértek.:) Örülök, hogy olvashatlak!!!
VálaszTörlésÉn pedig egészen egyszerűen csak szeretlek olvasni! Mert benne vagy a szívemben Te is!
VálaszTörlésPuszillak!:)
Erika, igazad van ebben a kommunikáció dologban. :) És igazad van, nem csak magamnak....
VálaszTörlésBea, köszönöm. Legyen igazad azzal számmal kapcsolatban. .)
Andi, köszi. Én köszönöm, hogy olvasol, és akkor majd számon tartom ezentúl, ha nem írsz, akkor bólintottál. :)
Éva :-* Az érzés kölcsönös. :)