Ma meghozta Erik a tavalyi nevelési tanácsadóbeli felmérés részletes szakvéleményét.
A vizsgálatot kérte: CS.V.M Általános Iskola -BT? státusz esetleges megszűntetése céljából
2008-ban végzett iskolaérettségi vizsgálatán további óvodai nevelését, egyéni felzárkóztatását láttuk indokoltnak.
Jelen vizsgálatunkon jól együttműködő, kialakult feladattudattal, munkaérettséggel, ép figyelmi funkciókkal rendelkező gyermek. Az instrukciókat, feladatokat többnyire érti, legjobb tudása szerint végrehajtja. Az óvodában mért állapothoz képest fejlődést mutat. Munkáit önállóan nem, felszólításra ellenőrzi.
Olvasása folyamatos, túl gyors (a megengedett 280 mp helyett 164 mp alatt), időtartamot kevéssé érzékeltet. Hibaszáma a határérték alatt marad: betűket téveszt (ú-ű-t konzekvensen, b-p, é-e), szóoszlop utolsó elemét lehagyja, betűt kihagy (neve napjára-névnapjára).
Szövegértése, szövegemlékezete olvasott szövegre vonatkozóan 66 %-os, hallott szöveg esetén életkori feldolgozottság szintjét mutatja. A kifejező készség nehezített, szókincse pontatlan (ravasz=bátor, okos), szótalálási nehézség és diszgrammatizmus megfigyelhető (pl. barátjai) Kérdőszavakra adott válaszaiból többször hiányoznak a toldalékok (Miből?- "kemény karton papír", Mivel? - "celuksz").
Írása jól olvasható a helytelen ceruzahasználat (nincs támasztó ujj, a hegyénél fogja csokorfogással) ellenére. Másoláskor írásjelet hagy el, a "b" betű alakítása problémás. Tollbamondáskor magán- és mássalhangzó időtartamát jelöli rosszul; a tagolási nehézség minden szinten jelentkezik: szöveget nem tagol mondatokra, szavakat egybeír, szót rosszul választ el.
Matematika vizsgálat:
-Tájékozódása saját testen, síkban, térben, viszonyításban, időben egyaránt bizonytalanságokat mutat.
-Mechanikus számlálása növekvő és csökkenő sorrendben megfelelő.
-Számnév- számjegy egyeztetése, számjegyek írása és elhelyezése jó.
-Mennyiségi relációk felismerése pontos, írásbeli jelölésük jó.
-Globális mennyiség-felismerése saját testen és eszközön is megfelelő.
-Mennyiség-állandósága kialakult.
-Auditív számemlékezete pontosabb, szövegemlékezete pontatlanabb.
-Adott szó-, illetve számsorok fordított sorrendiségű visszaadására 3 elemig képes.
-Számolásos feladatok: absztrakt szinten még nem végez műveleket. 10-es számkörön belül is ujjait hívja segítségül. Számításai így túlnyomó részben pontosak.
-Szöveges feladatok szövegeit pontosan adja vissza, feladatmegoldás során azonban előfordul, hogy elfelejti a szövegben szereplő adatokat, így megoldásuk nem minden esetben jó.
-Egy- és kétváltozós számsorok logikai szabályait felismeri (ujjain számolva), elemeit a megállapított szabály szerint bővíti.
Raven tesztben elért pontszáma: 10 pp.
Összegezve: Vizsgálatunk során megállapítottuk, hogy Erik a beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséggel (BTM) küzdők csoportjában tartozik. (közoktatási törvény 35. § (4) bekezdés)
Anamnézise a nehézségek kialakulásával összefüggésbe hozható adatokat tartalmaz. Nehézségei hátterében egyenetlenül fejlett részképességek, a nyelvi területek érintettsége valószínűsíthető.
Javasoljuk: nehézségeinek figyelembe vételét, differenciált bánásmódban való részesítését; méltányos értékelését az iskolai élet során; eszközhasználat lehetőségének biztosítását matematikából; tantárgyi felzárkóztatást, korrepetálást szükség szerint.
Fejlesztő, felzárkóztató foglalkoztatásra jogosult intézménye keretein belül, egyéni fejlesztési terv alapján. Ellátása közoktatási törvény 30. § 7. és 52. §7.,11/c pontjai szerint szervezhető.
További fejlesztést igénylő területek:
-vizuális észlelés, differenciálás,
-ceruzafogás, grafomotorika,
-vizuomotoros koordináció,
-tagolás,
-verbális-akusztikus észlelés, differenciális emlékezet,
-emlékezet,
-beszédészlelés, beszédmegértés Dr. Gósy Mária fejlesztő programja alapján,
-szókincs, kifejező készség, mondatalkotás, toldalékhasználat,
-téri, idői tájékozódás,
-absztrakt gondolkodási művelet.
A tanulói létszám meghatározásakor 2 főként vehető figyelembe. (közoktatási törvény 3 számú melléklet II/3 pont)
Felülvizsgálatát az iskola kezdeményezésére a szülő/gondviselő beleegyezését követően a k 2012/2013-as tanévben végezzük.
A felülvizsgálat időpontjáig véleményünk érvényes.
A szülő a javaslattal egyetértett.
B., 2010. november 16.
Nem is olyan rég írtam itt Erikának válaszként, hogy mifelénk a nevelési tanácsadó malmai igen lassan őrölnek. Ezzel most az én gyerekem életéből elvettek egy tanévnyi fejlesztést. Ami nagy kár, mert már sokkal előrébb tartanánk, mint ahol most. Merültek fel azért bennem költői kérdések: Miért nem tűnt fel a tanítóknak, csak az utolsó pillanatban ez az egész? Miért mondták tavaly egész tanévben, hogy nem kell fejlesztés, mindent tud, mikor az idén már az első hónapokban kibukott, hogy vannak lemaradások, és nehézségek? Miért nem tanulhat Meixner-módszerrel?
Végül is a kérdésekre ha vannak is válaszok, már nem lényegesek. A lényeg azon van, hogy behozzuk... mert már nincs túl sok időnk erre, jövőre nyelvet is kell tanulni. Márpedig juszt sem fogják felmenteni nyelvtanulás alól. :)
Hááát erre tényleg nem tudok mást mondani, mint nem értem, hogyan érkezhet meg egy év múlva egy szakvélemény. ...és bizony egy év ugrott, ami fontos és nehéz egy kézlegyintéssel elintézni. Két dolog forog a fejemben: az egyik, hogy hivatalosan egyéni fejlesztési tervet készíteni egy gyerekre és normatívából megfinanszírozni a gyógypedagógiai szakellátását a szakértői vélemény kézhezvétele után jogunk és kötelességünk. (Ezért borzasztó, hogy EGY ÉV! szóval nálunk Pécsen amikor a gyerek elmegy rá egyből kapunk egy egy oldalas gyors összefoglalót, amit a szülő is megkap és egy hónap múlva meghozza a postás a teljes anyagot a vizsgálatról, amiből megkezdheti a munkát a gyógypedagógus. Beillesztheti a gyereket az egyéni fejlesztős órarendbe és kidolgozhatja a fejlesztési tervét, a következő héten már jár...) A másik viszont, amihez nem kell papír... Frontális osztálymunkában a mai gyerekeket kevesebbszer lehet tanítani, szóval a differenciálás papír nélkül is a hatékony oktató-nevelő munka része. Egyénre szabott feladatokat adni, két-három munkacsoportot kialakítani normál tanrendben tanuló gyerekek között is ajánlott, biztosítva azt, hogy ezek ne beágyazott, fix csoportok legyenek (mert az belső szegregáció!), hanem átjárható munkacsoportok. ...kicsit hosszú lettem, de én is sajnálom az elvesztett éveteket, mert kicsi gyerekeknél egy-két hónap is jelentőséggel bír, nem egy év... Tényleg arra érdemes koncentrálni, hogyan tovább, hajrá...! Erika
VálaszTörlésNo igen, differenciálás, egyéni fejlesztés... És irigylik a pedagógustól, hogy "csak" ennyit dolgozik, mert effektíve ha van egy nap pl. 5 órája, az milyen "jó", hamar haza mehet. De azt senki nem nézi, hogy arra készülni kell, és minden csoportban/osztályban van legalább 1 olyan gyermek, aki egyéni fejlesztésre szorul, mindegy miért. Neki külön készülni, meg persze a többieknek se ugyanolyanok a képességeik, plusz feladatok a könnyebben tanulóknak... stb. Persze a kis csoportos tanulás nem valósul meg, mert ahhoz több pedagógus kéne, arra meg nincs pénz. És még mindig nem jött rá az a sok okos ott fönt, hogy így már nem lehet tanítani, elavultak a módszereink, nem fejlesztgetések kellenének, hanem egy komplett reform. Meg persze régen volt egy éve a gyereknek megtanulni írni-olvasni, most már azon megy a verseny az iskolák között, hogy hol tanulja meg hamarabb... és csodálkozunk, hogy nem bírják a tempót? Tán lassítani kellene. Nem könnyebb egy jobb képességű gyereknek plusz feladatot adni, mint ennyit fejlesztgetni? Szükség van egyáltalán erre? Miért akarunk minden gyerekből kisEinsteint faragni? (Persze erre mindig jön a válasz, hogy csak "normál szintre" felhozni... de mi a normál? És ezt ki határozta meg?) Mi van akkor ha nem szétboncolgatjuk a gyereket elemeire, hanem egyben nézzük? Van aki csak egyszerűen később érik, később jön rá dolgokra. Fejlesszünk... új oktatási rendszert, a gyerekeket meg hagyjuk meg gyereknek. A versenyeket is fölöslegesnek tartom, minek stresszelni a kicsiket? Lehet ez sokaknak nem tetszik, de ez az én véleményem és vállalom.
VálaszTörlésIgazad van Erika, hogy ma tanítani egészen mást jelent, mint 20 éve és valóban rengeteget kell készülni, töprengeni azon, hogy egy-egy gyereket, hogyan tudunk továbblendíteni, hogyan segíthetünk abban, hogy újabb lépcsőfokra lépjen. Az, hogy odafent ki és mit tud a mai valós helyzetről, arról nekem is van véleményem, de régen rájöttem, hogy egyáltalán nem visz közelebb a megoldáshoz. ...és bizony igazad van a jó pedagógus nem arról híres, hogy az 5. óra után leteszi a lantot (és ne is legyen!)Ma is van egy éve a gyereknek arra, hogy megtanuljon írni-olvasni, sőt a törzsanyagon kívüli kiegészítőkről dönthetünk, sőt fogalmam sincs hány tizenéve nincs szakfelügyelet (szakmai kontroll), szóval elég nagy játszóterünk van, amit nagyon tudatosan kell felhasználnunk. Én is úgy látom, hogy sokkal több és szerteágazóbb a feladatunk, mint 20 éve, a gyerekek sokkal zaklatottabbak (szüleikkel együtt), keresztül rohan rajtunk és rajtuk a világ, eltolódtak a valódi értékhatárok, stb. stb. stb. De ez csak diagnózis... hozott anyagból kell dolgozni, kevés, hogy csupán tényeket állapítunk meg. Amerre én dolgozgatok véletlenül sem az a tét, hogy milyen sok lesz a kisEinstein, hanem az, hogy minél kevesebb legyen a félanalfabéta, minél több gyerekre gyakorolhasson nagyobb hatást az iskola, mint az otthoni közeg (ebben nem vagyok biztos, hogy realizálható). Az iskola mindig mikrotársadalom, tükörképe annak a felnőtt világnak, melyben mi vagyunk a "példaképek". Erika
VálaszTörlés(Bocsánat Dius, hogy a Te blogodon szakmázunk...
Remélem Erika, hogy nem voltam sehol bántó...nem állt szándékomban!)
Kedves Erikák, csak nyugodtan szakmázgassatok kedvetekre, biztos vagyok benne, hogy azok, akik ilyen "laikus" szülők, mint én is, élvezettel olvassák.
VálaszTörlésNem kell egy év alatt sem megtanulni olvasni, második év végére követelmény tudtommal. (de lehet, hogy tévedek) De ez nem lényeg (most, itt).
Abban egyetértünk, hogy "fejétől bűzlik a hal", és a rendszerben van súlyos hiba. Az arany középutat kéne megtalálni valahogyan, amire az általam ismertek szerint semmi esély nincs jövőre sem.
Én azt látom, hogy az általam ismert pedagógusok zöme nincs felkészülve (felkészítve?) a sokféle gyerekre. Sem a tehetségesre, sem a felzárkóztatnivalóra.
Eszembe sem jut egyik gyerekemből sem zsenit faragni, de azt hiszem, szülőként mindenki azt szeretné a gyerekének, hogy saját magából ki tudja hozni a legtöbbet úgy, hogy jól érezze magát. Ehhez pedig kell, hogy ne legyenek nehézségei apró dolgokban, amik nap mint nap akadályozzák.(kell, mert azt látja, hogy annak jó, aki tudja...nem itthon, de a hétköznapokon többet van az iskolában, mint itthon) Ám ehhez szükség van plusz energiára részéről, részünkről, és a pedagógusok részéről is. Kötelességünk azt nyújtani neki, amit adott pillanatban a legjobbnak ítélünk meg abból a szempontból, hogy ebben a világban jól boldoguljon, és boldog legyen.
én ide most jól belecsöppentem,de jól esett olvasni!!!Laikus szülőként tudok hozzászólni a témához,vagyis csak annyit mondanék,hogy nem irigylem a mai pedagógusokat.......és rátérve a másik dologra,hát elkeserítő,hogy tényleg egy év kellett a szakvélemény kiadásához,azért ez kicsit durva....egy év elvesztegetett idő.....
VálaszTörlés